• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

Saul fivérei

Valóságos fekete humora a sorsnak, hogy az 1658. évig többször is felekezetet váltó Dávid Ferenc püspök, aki igen jelentősen járult hozzá a tordai országgyűlés határozatához, melyben elsőként Európában, törvényt hoztak a vallásszabadság biztosítására.  

(„A prédikátorok minden helyen hirdessék az evangéliumot mindenki az ö értelme szerint; és a közösség ha elfogadja, jó, ha nem pedig senkit ne kényszerítsenek arra amit lelke el nem fogad; de mindenki olyan prédikátort tarthasson, amelyik neki tetszik. Ezért senki az elöljárók közül, se mások a prédikátorokat ne bántsák, a vallásáért senkit ne szidalmazzanak, az előbbi szabályok szerint. Nem engedik meg senkinek, hogy a tanításért bárkit is büntessenek vagy fenyegessenek; mert a hit Isten ajándéka, ez hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”), maga is a hitbéli türelmetlenség áldozatául eshetett. Az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette ugyan a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Báthory Kristóf fejedelem Dávid Ferencet ennek a tilalomnak az alapján fogta perbe 1579-ben. A hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték, végül a dévai vár* börtönének foglyaként halt meg.

Az 1566. esztendőben az unitárius vallás igazán közel állt, hogy az Erdélyi Fejedelemség uralkodó vallása legyen, azonban Dávid Ferenc radikalizálódása következtében Krisztust imádó és Krisztust nem imádó pártra szakadt és fokozatosan elgyengült. Az erdélyi szombatos szekta ez utóbbi ágból kanyarodott el.

A szekta alapítói Gerendi János aranyosgerendi és Eössi András szenterzsébeti földbirtokosok. Eössi András különösen sokat tett a felekezet érdekében azzal, hogy maga mellé vette Pécsi Simont, és fiai halála után fiává fogadta. Pécsinek tulajdonítható ugyanis a szombatosság elterjedése és a zsidó jelleg felerősödése.

I. Rákóczi György fejedelem 1636-ban még szabad vallásgyakorlatot engedélyezett, de 1638-ban már törvényt ül felettük. Akire rábizonyult, hogy a szekta tagja, azt a dési törvényszék fej- és jószágvesztésre ítélte. A jószágvesztést minden esetben foganatosították, a fejvesztést azonban börtönbüntetésre változtatták. Az elítéltek visszanyerhették szabadságukat, ha megtagadták hitüket és áttértek egy bevett vallásra. Döntő többségük, így Pécsi Simon is református hitre tért.

A dési törvények alapján elítélt szombatosok gyermekei nem tartották magukra nézve kötelezőnek atyjaik kitérését, („ Mi meg nem esküdtünk, sem egyszer, sem másszor – ha az mi atyáink megesküdtek, nem tartozunk mi azzal, hogy azt kövessük, ha nem akarjuk, mire ők kötelezték magukat.”) így egy generáció múlva a felekezet kiújulni látszott.

A 18. században és a 19. század elején a szombatosokat újra és újra perbe fogták és jószágvesztésre ítélték. Akik nem tértek ki, azok Törökországba menekültek. Péchi korában Udvarhely-, Maros-, és Csíkszék falvaira kiterjedő 20–30 ezer főnyi szombatos felekezetből az azt követő évszázadokra nem sokan maradtak meg. Maradékaik főleg az udvarhelyszéki Bözödújfalunés környékén dacoltak az üldöztetéssel. Az 1867. évi emancipációs törvény hatására a bözödújfalusi szombatosok közül száz-egynéhányan az ortodox irányzathoz csatlakozva zsidó hitre tértek. 1874-ben zsinagógát építettek. Tudunk arról is, hogy számos zsidó költözött Bözödújfaluba és a magukat már izraelitának valló székelyekkel összeházasodtak.

A II. világháborúig Erdélyben néhány száz olyan izraelita vallású személy élt, aki származására nézve nem zsidó volt, akiknek zsidókkal azonos elbánás alá vonása ellenkezett volna a korabeli Magyarország fajvédő, s a zsidók jogait korlátozó törvényének szellemével. Ezért az 1941. év elején, közvetlenül az észak-erdélyi területek visszacsatolása után, Degré Alajos miniszteri biztos járt Bözödújfaluban, s akit lehetett, hatósági rábeszéléssel a zsidó hitről valamelyik keresztény vallásra igyekezett téríteni. Radocsai László igazságügy miniszter 1941. október 3-án kiadott rendelete szerint annak igazolására, hogy valaki, mint úgynevezett erdélyi szombatos vagy ivadéka a nem zsidókkal esik egy tekintet alá, kizárólag az igazságügy-miniszter által kiadott tanúsítvány szolgál. Az olyan személytől pedig, aki erdélyi szombatos származását e rendelet értelmében tanúsítvánnyal igazolni tudta, a különböző hatósági eljárások során további okiratok felmutatását követelni nem lehetett.

Magyarország német megszállását követően az erdélyi zsidókat összegyűjtötték, és a marosvásárhelyi gettóba hurcolták. Több esetben is előfordult, hogy a székely szombatosok ezen tanúsítványait a hatóságok nem fogadták el. Rajtuk Ráduly István Bözödújfalu katolikus plébánosa a Degrétől kapott igazolványokkal próbált segíteni melyeket magával vitt a gettóba.

Sokan voltak azonban, akik zsidónak minősülő szeretteikhez ragaszkodva nem a szabadságot választották. Őket a többi zsidóval együtt Auschwitzba deportálták. A túlélők közül sokan az újonnan alakuló Izraelt választották új hazájuknak.

Az erdélyi hazájukba visszatért és az el nem hurcolt szombatosok öröksége Nicolae Ceaușescu nyíltan magyarellenes és antiszemita román diktátor faluromboló politikájának esett áldozatul. Bár a diktátort és feleségét 1989. december 25-én a rögtönítélő katonai bíróság halálra ítélte, mely ítéletet még aznap végrehajtottak, az aljas és őrült terv túlélte kiötlőjét és a falu 1994-ben víz alá került.

Bözödújfalu és lakói emlékét nevüket és vallásaik jelképét megörökítő márványtábla őrzi.



*Nyolc évi lezárás után ideiglenesen ez év februárjától újra látogatható.

 

Irodalom:

Szimonidesz Lajos: A világ vallásai

Magyar Katolikus Lexikon

Mazshisz.hu: A székely szombatosok kálváriája a második világháború alatt

Hetek Országos Közéleti Hetilap, Lőrincz Dorothy: Székely Jeruzsálem

Kovács András: Vallomás a székely szombatosok perében

 

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások