• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

Terézanyu díjátadó

Van egy pályázat, ami kivételes, egyedi és csak nekünk NŐK-nek szól. Ez bizony nem más, mint a Terézanyu pályázat. 

Több éve már, hogy létezik, több éve már, hogy Rácz Zsuzsa kitalálta ezt a remek női gondolatmegosztást. Hiszen ez nem szól egyébről, mint rólunk és a gondolataink sokaságáról, arról, ami bennünk van. Arról, amit átéltünk, arról a hihetetlen nagy energiáról, ami egy nőből előbújik, ha szükség van rá. Hiszen, mint ismeretes az ember sok mindent kibír, de egy nő valahogy még annál is többet. Márpedig a legtöbb esetben bizony elkerülhetetlen, hogy erősek legyünk, hogy legyőzzük az elvárásokat, és csak tegyük a dolgunk. A történeteket hallgatva átértékeltem a saját életem, de erről majd később. Szóval, hogy is kerültem egy ilyen frenetikus díjátadóra? Egyszerűen, szerencsém volt, vagy csak jókor voltam jó helyen, a lényeg ugyanaz, így volt megírva. Hiszen előre nem tudhattam, hogy mi is lesz az idei téma, így hát játszottam, és nyertem. Nyertem, egy olyan lehetőséget, amely lehet, hogy soha többet nem adatik meg az életemben. Dobó Katát hallani felolvasni, vagy D. Tóth Krisztát igen emlékezetes kép ez lesz számomra mindig is. Kiváló színésznő, remek írónő és a többiek, akik szintén csodálatosan olvasták fel a pályaműveket Andai Kati és Nyakó Juli. Könnyek potyogtak, érzelmek törtek elő belőlünk, Nőkből. Minden pillanata a díjátadónak különleges volt, a közvetlenség, a kedvesség és az együttérzés jelent meg. Semmi irigység vagy rosszindulat, csak a NŐI szövetség érzése volt észlelhető. Egy olyan erős kötelék, ami bár nem látható, sokkal inkább érezhető. Kíséret nélkül érkeztem, egyedül. Leültem a hátsó sorok egyik szélső székére és csak figyeltem, hallgattam a fantasztikusan felolvasott írásokat és rácsodálkoztam arra, hogy az én életem "nagy" problémái már nem is olyan nagyok. Van fedél a fejem felett, van mit ennem, dolgozok is. Akkor meg miért siránkozom én? Néha azt hiszem, hogy vége a világnak, ha nem olvadok bele olyan közösségekbe, amelyekhez, egyébként semmi közöm, csak elvárják tőlem, és ezzel lelkiismeret furdalást okoznak, hogy nem vagyok normális. Hadd ne legyek normális! Hadd legyen jogom nem normálisnak lenni! Hadd legyen jogom olyannak lenni, amilyen vagyok. Hadd legyek önmagam. Zárkózott típus vagyok, nehezen barátkozom, de ha barátra lelsz bennem, a legragaszkodóbb, legsegítőkészebb embert találod meg. Nem szeretek belefolyni más dolgába, ha az olyan dolog, ami engem annyira nem érdekel. Nem szeretek ok nélkül bántani senkit, nem szeretek feleslegesen vitatkozni, nem szeretek lógni, nem szeretek semmit nem csinálni, nem szeretek szavakat kifordítani, nem szeretek másoknak ártani, nem szeretek másokat kibeszélni a hátuk mögött, nem szeretek pletykálni. Na, ez van, ez vagyok én. Aki csak annyit szeretne, hogy mielőtt bárki véleményt alkotna róla, előtte legalább két normális mondatot váltson vele, ne hallomásból ítéljenek, ne félszavakból. Hmm..! Más vagyok, nem árulkodom, már az oviban sem tettem ezt, helyette inkább saját történeteimet meséltem, helyette inkább a fantáziavilágomban éltem. Mostanában már az írás világát érzem magaménak, firkantom a kéziratom, mert ez jó érzéssel tölt el. Ezt szeretem csinálni. Beszélgetek a barátaimmal, akik már több mint 10 mellettem vannak jóban-rosszban. Nem vagyok magamnak való, nem vagyok magányos farkas, hiszen a barátnőimmel karöltve mindig jó időt töltünk együtt. Velük mindig van közös téma, velük mindig van miről beszélgetni, velük mindegy mikor találkozunk újra a szeretet szála összeköt minket. Bizony bármilyen meglepő is vannak, akik szeretnek és így szeretnek, ahogy vagyok. Nincs agyam, mert olvasok, nincs agyam, mert szeretnék tanulni, nincs agyam, mert hiszem, hogy egyszer az én diplomám is a kezembe repül, nincs agyam, mert hiszek, abban, hogy egyszer megtalálom azt a helyet, ahol büszkék arra, hogy velem dolgozhatnak, ahol engem látnak, ahol nem a látszatra mennek, ahol értékelnek egy köszönőmmel. Várom, a helyet ahol megbecsülnek, és ha ezért nincs agyam vállalom. Nincs agyam. Nincs agyam, mert nekem az a siker, amikor két szó erejéig szóba elegyedhetek országunk egyik legfantasztikusabb írónőjével, Rácz Zsuzsával. A tegnap este siker volt, az én személyes sikerem, hogy ott lehettem szuperhősök közt, hogy láthattam mire képesek a Nők, és mire lehet bárki képes, ha akar, ha küzd, ha nem foglalkozik azzal, hogy kilóg a sorból. Büszke vagyok rá, hogy kilógok. Büszke, és ezt senki nem veheti el tőlem.

Novotni Nóra

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások