• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

Vasárnapi pihenés

Mostanában csak ez a téma. Nekem is megvan a véleményem róla, mint mindenkinek. Csak azzal a különbséggel, hogy nekem ez nem jelent különösebb gondot. Miért is jelentene? 

Bizonyos falvakban a mai napig nincs hétvégén bolt nyitva. Mégis élnek ott emberek, a szüleim is felnőttek boltok és hétvégi vásárlások nélkül. Akkor a mai embernek ez miért jelent egyáltalán problémát? Nagyon sok üzlet van, ahol tényleg nem érte meg nyitva tartani, forgalmilag sem. Lássuk csak, kiket bánt, hogy vasárnap nem dolgozhatnak! Elmondom én: SENKIT!

Fogalmatok sincs, milyen élete van annak, aki bármelyik nagy üzlethálózatnál dolgozik. Nem tud előre tervezni, sokszor még vasárnap este se tudta, hányra kell mennie másnap dolgozni, nemhogy egy egész heti beosztást előre. Nem egyszerű ám máról holnapra, amikor nem tudod megmondani, hogy el tudsz-e menni a gyerekért, hazaérsz-e vacsorára stb. Nincs az a pénz, amiért én vasárnap szívesen dolgoznék. Egy nagy kereskedelmi hálózat dolgozójaként nyugodtan elmondhatom, hogy alig vártuk nagyon sokan, hogy elkezdődjön a vasárnapi zárva tartás, mert így legalább heti egy napra fixen tudunk tervezni. El tudunk menni egy erdőbe sétálni, egy tóhoz bicajozni, leülhetünk tanulni vagy társasozni a családdal, tudunk vasárnapi ebédet főzni, nem kell azon izgulni, hogy vajon megint behívnak-e dolgozni, mert biztosan tudhatjuk, hogy egy nap csak a miénk. Ez fantasztikus érzés.

Gratulálok a kormánynak, hogy meghozta ezt a döntést, mert a lehető legjobbat tette több százezer embernek. Hiszen ez nem csak a dolgozóknak megváltás, hanem a családjuknak, rokonaiknak, barátaiknak is. Kritizáljuk azon az alapon, hogy a kereskedő szemével nézve ez veszteség. Nem, nem az. A hétköznapok forgalma megduplázódott sok helyen, szóval a bevételkiesés egy gyenge kifogás.

Fogalmatok sincs, milyen egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol lehet, hogy 5-6 órán keresztül nem jutsz ki a mosdóba, ahol már sokszor annyira éhes vagy, hogy rosszul leszel, ahol erre még rátesz az is, hogy a vásárló kikel magából, órákig nézelődik, de ha 10 percet sorba kell állni, kiakad. Csúnyán beszél az eladóval, a pénztárossal, a dolgozóval, sokszor ok nélkül. Persze nekünk ne essen rosszul, ne szóljunk semmit, felejtsük el, legyen az ő gondja, hadd mondja. Miért? Milyen jogon? Miért jobb a vásárló a dolgozónál? Azért, mert itt hagyja a pénzét? És a dolgozó? Ő nem számít, ő senki? Szerintem érdemes lenne magába szállni mindenkinek: nem kritizálni, nem akadékoskodni kéne, hanem egyszerűen elfogadni, hogy itt is emberek dolgoznak, akiknek szükségük van egy napra, amikor feltöltődhetnek, kikapcsolódhatnak – nekik is jár a pihenés.

 

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások