• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

November 15. – A koraszülöttek világnapja

Európában vezetjük a statisztikát. Magyarországon minden tizedik terhesség végződik koraszüléssel. Nagyon rossz arány, és ennek egyik oka a szegénység, tudatlanság, iskolázatlanság. Ezt lehet leggyakrabban olvasni, és ez biztos igaz is, de azért én elmesélem a saját tapasztalatomat.

Amikor a lányom született másfél hónappal korábban és másfél kilósan, még nem tudtam semmit a korababa fogalomról. Azóta persze jól beletanultam ebbe a világba. Ismerem a szervezeteket: a Cerny mentőszolgálatot, a Sote PIC (Perinatális Intenzív Centrum) részlegeit, az utógondozókat – mint például a Madarász Kórház – és a fejlesztőket – élükön Dévény Annával – és azok gondjait. Irtózatos a pénzhiány. Sokan azt mondják, minek ment meg az állam olyan babákat, akikről később nem fog gondoskodni, hiszen manapság se az egyre nagyobb támogatás a jellemző, hanem hogy sok ilyen szülőnek nincs pénze a fizetős fejlesztésekre, és az eleve hátránnyal induló csecsemő később egyre jobban lemarad. Soknak annyira se javul később az állapota, mint amennyire orvosilag lehetősége lenne.

De vissza az elejére. Amikor a lányom született, szinte kizárólag normál körülmények között élő szülőkkel voltunk sorsközösségben, egy kórteremben. Mindent megtudtunk egymásról, hiszen a többség hónapokat töltött kórházban a babájával a lassú erősödés, hízás ideje alatt. Nem volt se mélyszegény, se 8 általános végzettségű közöttünk. Mi, akik körülbelül tízen azóta is tartjuk a kapcsolatot és figyelemmel kísérjük egymás gyermekeinek növekedését, összetehetjük a kezünket. Abból az átlagból is kilógunk, hogy a korababák egy részének maradandó károsodása lesz, de valami baja biztos. A mi gyerekeink jól vannak. Érdemes volt tehát a „templom egere” egészségügy pénzét rájuk költeni. Tudom, csúnyán hangzik ez, de nem kevés az a vélemény, amiről az előbb írtam, hogy minek ilyen picikékkel foglalkozni, régen megoldotta a természet és a korán jött babák többsége nem élte túl az első napokat. Hát ezért. Mert van hogy tízből tízen tökéletesek lesznek. Mert ma már olyan fejlett az orvostudomány, olyan eszközök állnak rendelkezésre, amikkel igenis tökéletesen behozható a lemaradás.  

Hogy miért történt velünk mindez, van, akiknél tudni, van, ahol nem. Ahol igen, ott is valamilyen szervi probléma vagy ikerterhesség volt az ok, nem pedig mondjuk a terhesgondozásra nem járás, titkolt terhesség, alkohol vagy dohányzás. Ezért óvatosan az anyák hibáztatásával, általánosítással, mert sokan vagyunk, akiket villámcsapásként ért a tény, hogy már nem lesz 1-2 hónapjuk rápihenni az anyaságra. Hogy legtöbbször rémült kórházba rohanás után egy neonfényes, csipogó- sípoló nem várt világba csöppentünk. Tartanunk kellett magunkat, bízni az orvosokban és legfőképp a babánkban. Sose felejtjük el az első évet, amikor azért minden kontroll kicsit gyomorszorongató volt, mielőtt fellélegezhettünk.  

Az ellátás és utógondozás minden területén csodálatos emberekkel találkoztunk, akik maximálisan elhivatottak. Csupa elszánt, önzetlen nővérrel és orvossal. Sok mindenre megtanított az első pár hónap, de nem akarom senkire ráerőltetni ezeket a gondolatokat. Csak annyit kérek a koraszülött világnap alkalmából, hogy legyünk toleránsak. Megtörténhet velünk bármi, amire nem számítunk. Csak a szomszéddal eshet meg, messze van, újsághír, szörnyű, nahát. De ha benne vagyunk mégis, akkor mindjárt másképp látjuk a dolgokat. Ki tehet róla, miért történt, miért pont velem? Nem fontos. Csak azok a kis életek számítanak, akiket ezen a napon ünneplünk. Apró hősök ők, akik ha már ilyen hendikeppel kezdik az életüket, megérdemlik, hogy továbbra se hagyjuk őket az út szélén. Ha kell, segítsünk, kérdezzünk, de ne ítéljünk előre!

Program:

http://www.koraszulott.com/component/content/article/614-2014-11-10-20-27-29.html

Fotó: Lengyel Szilvia

Szerző:

Címkék:    

Hozzászólások