• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

Keserédes

Mész előre, próbálod egyensúlyban tartani a szíved és az eszed – és minden döntésedet ennek megfelelően igyekszel meghozni. Van, mikor sikerül, néha azonban átbillen a mérleg nyelve ebbe vagy abba az irányba.

Akad néhány állomás, történés, találkozás, melyet nem igazán tudsz hová tenni, miért esett meg veled – csak reméled, hogy volt értelme… Alapvetően érzed, hogy az élet sok jót tartogat számodra, ezért a sérüléseket próbálod félretenni, feldolgozni magadban. Nem mintha lenne más választásod: muszáj is így tenned – ha valami nem úgy alakul, ahogyan szívedből szeretted volna, kénytelen vagy elfogadni azt is. Elgondolkodtat persze időnként, netán álmaidban kísért meg újra, hiába hessegetted el napközben.

A változás szükséges – vagy így, vagy úgy: olykor örömmel jár, olykor meg keserű. Amennyiben az utóbbival találkozol, akkor még a nap sem úgy süt, mint máskor, még a kedvenc tevékenységeid sem esnek olyan jól, minden olyan tompa, érthetetlen…

Mielőtt azonban teljesen belesüppednél a rossz érzésekbe, egyszer csak emlékeztet az a belső hang, hogy nem, nem szabad hagynod magad, nem és nem! Semmi nem téríthet le arról az útról, melyet belülről jónak látsz. Nem sétálhatsz le a mellékutakra, ha egyszer pontosan tudod, hogy merre kell menned. Volt, van és lesz néhány keserédes dolog az életben, melyet kénytelen vagy lenyelni, na és?! Úgy érzed, nincs értelme? Bizonyára van, csak te, én, mi nem látjuk… Valami értelme, haszna azonban kell hogy legyen, ha más nem, az, hogy tanulj a hibáidból, hogy észrevedd az összefüggéseket, és hogy tudj változtatni jó irányba. Ha közhely, ha nem, valóban mi döntünk, hogy melyik oldalra állunk: az építő erőt vagy a rombolót választjuk. Azt, hogy egy számunkra nem tetsző szituációnak engedjük, hogy marcangoljon minket, vagy fogjuk, és eltoljuk magunktól, hogy „kösz, nem kell belőled több, inkább jól érzem magam, és megyek tovább”.

Mondani könnyű, megvalósítani már kevésbé az: a rossz hangokat odébb tenni, és emlékezni folyamatosan arra a pozitív kis hajtóerőre ott, legbelül, mely pontosan, kristálytisztán tudja, mi a jó nekünk. Ja, és még valami: nem ildomos összehasonlítani magunkat másokkal, mert senki nincs a másik helyében, mindenki a saját útját járja, önnön tempójában, így ha azon kapnánk magunkat, hogy másokhoz méregetjük tulajdonságainkat és eredményeinket, inkább nézzük meg, mit sikerült elérnünk eddig – saját adottságainknak megfelelően –, s mi az, amin változtatnunk kell. Ha így cselekszünk – és gyakoroljuk is a fentieket –, a gyümölcs idővel csak beérik… A végén pedig csak édes lesz egyszer, nem pedig keserédes…

 

A képek forrása: www.todanceintherain.com ; w8themes.com

Szerző:

Címkék:    

Hozzászólások