• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

„Folyamatosan a sütés körül jár az eszem” – Interjú Süle Barbarával

Barbarát még az egyetemről ismerem. Egy nagyon vidám lánynak tűnt elsőre, és a véleményem azóta sem változott, sőt! A vele készített interjú abban is megerősített, hogy igazán jól sütni csak pozitív hozzáállással lehet.

Süle BarbaraLexi: Hogyan kezdődött a sütés iránti szenvedélyed?

Süle Barbara: 6-7 éve kerültem először a sütő közelébe. Gyermekként nem voltam édesanyám szoknyája körül sertepertélő konyhatündér. Első próbálkozásom eredménye siker helyett egy feketére égett kis szerzemény lett. Másnap újra elkészítettem ugyanazt a tortát, kijavítva a hibáimat. Ettől fogva azonnal szerelem lett a sütés, kerülőutak nélkül az édességekre koncentrálva. 

Lexi: Tanultad valahol a sütést, vagy autodidakta módon sajátítottad el?

S.B.: Szerintem a sütés tanulásának nagy része csak rajtunk múlik. Fogásokat, munkaszervezést vagy recepteket lehet valahol tanulni. Az igazi tanulás viszont ott kezdődik, amikor ugyanazt a receptet készíted el újra és újra, odafigyelve minden részletére, hogy megértsd, mi történik összeállítás és sülés közben. Vagy ott, amikor egy tésztát 5 különbözőféle módon készítesz el, hogy lásd, mi lesz a különbség. Jelenleg egyébként részt veszek egy OKJ-s cukrászképzésen, ahol óriási szerencsémre nagyon jó cukrásztanárt kaptam, Juhos József személyében. A gyakorlatomat a Zazzi cukrászdában végzem, aminél jobb helyre nem is kerülhettem volna. 

Lexi: Vannak olyan személyek, akik inspirálnak?

S.B.: Ha szorosan a cukrászatra koncentrálunk, akkor szinte végeláthatatlan a lista. Évek óta rengeteg cukrász Bara sütimunkásságát követem, elolvasok róluk mindent, amit csak tudok. Akiket a legfontosabbnak tartok megemlíteni: Jacques Génin, Hugues Pouget, Sylvain Blanc, Philippe Conticini, Pierre Hermé, Sebastien Rouxel, Pierrick Boyer. A legnagyobb inspirációk azonban az utazások. Imádom az új ízeket, megkóstolni más népek tradicionális édességeit, folyamatosan felfedezni az alapanyagokat, a gyümölcs- és zöldségpiacokat, legyen az Ázsia vagy Európa. 

Lexi: Mi a legfontosabb szempont, amit betartasz a sütés során?

S.B.: A jó minőségű alapanyagok használatát. 

Bara tortájaLexi: Nem hagyományos süteményeket sütsz. Honnan ez a sok különleges receptötlet? És ami talán még fontosabb: honnan szerzed be az alapanyagokat?

S.B.: Rengeteg receptet olvasok, de ritkán dolgozok más receptje szerint – akkor is általában tanulási céllal. Folyamatosan a sütés körül jár az eszem. Bármilyen gyümölcsöt, alapanyagot, látok, automatikusan beindul a gépezet, hogy mit és hogyan lehetne készíteni belőle. Ez egy ilyen dolog (nevet).

Lexi: Ha jól tudom, az ELTE magyar szakára jártál, valamint tanultál szanszkritül. Ez a kettő hogyan függ össze? Mesélnél erről egy kicsit?

S.B.: 2 nagy szerelmem volt: általános iskola óta az irodalom, és kicsit később a sütés. Abban a korszakomban, amikor a továbbtanulás kérdése felmerült, irodalommal szerettem volna foglalkozni. Nem gondolkodtam azon, hogy ez mennyi időre szól, csak azt tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Így kerültem magyar szakra. India is nagyon régóta érdekelt, jártam is kint egyszer, még az egyetem előtt. Mikor megtudtam, hogy lehet szanszkritot tanulni az egyetemen, hirtelen felindulásból jelentkeztem. Eleinte nehezen ment, aztán óriási szerelem lett. Nagyon élveztem a 3 évet, amit szanszkrittanulással töltöttem – a minorom ugyanis eluralkodott a főszakom felett -, szívből szerettem csinálni. A sütés azonban végig ott maradt, és egyre erősödött az életemben. Egyszer csak egyértelművé vált, hogy erre halad az életem, én pedig nem harcoltam ellene. A magyar, az indiai irodalom és a sütés ott függ össze, ahol én vagyok. 

Lexi: Fiatal korod ellenére számos sikert értél el. Hívnak bemutatókra, rengeteg rajongód van Facebook-oldaladon (Bara Süt). Tudatos döntés Bara sütijevolt, hogy ebbe az irányba tereled a szenvedélyed, vagy egyik esemény jött a másik után?

S.B.: A siker nekem inkább az, amikor 32 óra nyújtás, hajtogatás és pihentetés után kisül az első adag leveles tésztám. Nem az a siker, hogy elhívnak egy rendezvényre, hanem az, ha meg tudom csinálni a desszertasztalomat úgy, ahogy szeretném, ha sikerül elérnem azt az íz- és textúraállagot és megjelenést, amit elképzeltem. A Bara Süt egy lenyomat magamról, arról, hogy mit gondolok a süteményeimről. Szeretem megosztani ezeket az élményeimet, és nagyon boldog vagyok, hogy egyre több ember kóstolhatja a Barasütiket – már nem csak virtuálisan. 

Lexi: Nemrég Párizsban jártál, és a képeket nézegetve jó pár cukrászdában megfordultál. Mi az, amit a francia süteményekről érdemes tudni? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél? Miben tér el egy francia cukrászda egy magyartól?

S.B.: Igen, régi álmom teljesült ezzel. Végre a saját szememmel és számmal tapasztaltam, amiről interneten és könyvekben évek óta olvasok. A 4 nap alatt 20-30 cukrászdát vettünk sorra, így is csak a nagyobb helyekre jutott időnk, és a listámról jó pár cukrászdát csak a legközelebbi alkalommal tesztelhetek. Minden rajongásom mellett, nagyon vegyes volt a felhozatal. Azokon a helyeken, ahol igazán kiemelkedőek voltak a sütemények, minden falat életre szóló élmény volt. Talán a fő különbség az, hogy Franciaországban nem csak hogy jó, hanem a lehető legjobb alapanyagokból dolgoznak. A nagy francia cukrászok technikai, szakmai tudásában nincs nagy különbség, mindenki hihetetlenül profi szinten ért a szakmájához. Innentől kezdve végtelenné nyílik a tér a kreativitásra, hiszen minden alap megvan hozzá. Nem csupán arról van szó, hogy egy süteménybe citromot használnak, hanem arról, hogy a cukrász végigkóstol több száz fajta citromot, és kiválasztja közülük azt a néhány fajtát, meghatározott területről, termelőtől, amiből létrehozza azt az ízkombinációt, ami számára megtestesíti a citrom íz fogalmát. Majd elkészít 10 féle süteményt erre a kombinációra. Az is jellemző, hogy a cukrászok saját ültetvényeken termelik maguknak a különleges gyümölcsöket, amelyek aztán védjegyükké válnak. Rengeteget tanultam ez alatt a pár nap alatt, jó volt belecsöppeni egy olyan világba, ahol a kultúra részeként tekintenek a cukrászatra, ahol nem csak a cukrász büszke a saját munkájára, hanem az egész nemzet is.    

Süle Barbara

Lexi: Gondolom a családod, barátaid gyakran nyaggatnak, hogy készíts valami finomat.

S.B.: Ha valamiért nyaggatni kell, az inkább az, hogy csináljak valami mást is (nevet)

Lexi: Mik a jövőbeli terveid? Esetleg egy saját cukrászda megnyitása vagy receptkönyv kiadása?  

S.B.: Szeretném a saját dolgomat csinálni, a lehető legjobban. A forma majd kidolgozza magát. 

Lexi: Milyen jó tanácsot adnál azoknak, akik mostanában kezdik a sütést? Mire érdemes odafigyelni?

S.B.: A valódi alapanyagok használata nagyon fontos. Azt tanácsolnám mindenkinek: használj vajat, felejtsd el a margarint, használj valódi tejszínt, vaníliaaroma helyett vaníliarudat. Süss meg így egy akármilyen egyszerű süteményt! Utána figyelj, amikor megkóstolod. Meg fogod érteni, mi ez a nagy hűhó a vaj meg a többi körül. A sütés ünnep. Adjuk meg a módját!

Bara sütijei

  

Aki kíváncsi Barbara süteményire, látogasson el Barbara Facebook-oldalára: facebook.com/BaraBakes 

 

Szerző: Karácsony Nikolett

 

Képek forrása: Süle Barbara

 

Címkék:            

Hozzászólások