• Search
  • Menu

Társadalom | 

Portré | 

Zelézi tortavarázslata

A KitűNŐK mostani vendége egy olyan hölgy, aki civil szakmájától nagyon messze találta meg hobbiját: szépséges tortákat készít mások és persze a maga örömére. Zelézi Zsuzsannát kérdeztük édes életéről.

Mit kell tudni rólad?

34 éves független nő vagyok. Jelenleg egy nagy cégnél dolgozom, üzleti értékesítési módszertannal foglalkozom. A hobbim: kreatív torták készítése. A zene is rendkívül fontos számomra, főként rock- és metálzenét hallgatok, s imádom a fesztiválokat, ha tehetném, elmennék az összesre.  

 

Hol tanultál?
Főiskolát végeztem Győrben közlekedésmérnöki szakon, nemzetközi szállítmányozás szakirányon, de végül nem dolgoztam a végzett szakmámban.

 

Hogyan alakult a pályád?

A főiskola után kerültem a jelenlegi cégemhez, két évig voltam pénzforgalmi ügyintéző, utána egy évig ugyanott osztályvezető, de éreztem, hogy mást szeretnék csinálni, így végül a B2B értékesítésben kötöttem ki. Négy évig dolgoztam ügyfélkapcsolati munkatársként, szolgáltatásainkat értékesítettem a kis- és középvállalkozások számára. Majd ismét szakmai kihívásokra vágytam, s így kerültem a módszertani osztályra, ahol most vagyok.

 

Miért éppen a tortakészítés? Kinek készítetted az elsőt?

Több „első” tortám volt, s mindegyik egy lépcsőfok volt a következő szinthez.

A legelső első: Kislány koromban mindig szerettem barátnőm édesanyjának, Ibi néninek a tortáit, s tőle kaptam kölcsön egy könyvet, amiből  egy fehér kókusztortát készítettem. Talán 10 vagy 11 éves lehettem. Mindennek úgy álltam neki, hogy azt se tudtam, mi az a piskóta. Természetesen mérleg használata nélkül dolgoztam, mint a gyakorlott nagyik. Persze valami ragacsos izét szedtem ki a sütőből. Utólag rájöttem, hogy az 1 kg-os cukorból nem a szükséges 10 dekát tettem bele, hanem a zacskóban maradt  90 dekát. Olyan jól sikerült, hogy a szó szoros értelmében a kutya se ette meg. Persze másnap megsütöttem újra, már „csakazértis”!

Az első sikeres ajándékozás: Aztán – mint a lányok többsége – én is sütögettem otthon, s  tinikori barátaimnak is készítettem néha szülinapra tortát. Az egyik barátnőm megkért, hogy édesapja születésnapjára süssek egy tortát. Nagy dolognak tartottam ezt a felkérést, így megnéztem egy csomó receptes újságot (akkor még nem a gasztroblogok aranykorát éltük), s a végeredmény egy gyönyörű, gyümölcsös Charlotte-torta lett szalaggal átkötve. Nagy sikert aratott, s talán akkor éreztem először, hogy milyen jó ilyen módon örömet szerezni másoknak, látni a csillogást a szemekben, az őszinte mosolyt az arcokon. Hozzáteszem, ez a torta vagy másfél napig készült, s az egész konyha úszott az akcióm miatt.

Az első burkolt torta: A sima krémes tortákkal és a gyümölcsös túrótortákkal el is voltam évekig, míg 2009 tájékán rá nem bukkantam Földi Lenke tortás fórumára, ahová akkor még csak páran írogattak. Ő sokat segített és lelkesített, így egy szilveszteri bulira el mertem készíteni az első fondanttal burkolt tortámat, ami egy malackát ábrázolt szájában lóherével.

Az első esküvői torta: Egy másik jó barátnőm a cocatortát látva és ízlelve megkért, hogy én készítsem el a 3 szintes esküvői tortáját. Na, mondom, ez aztán a nagy falat! Így a következő fél évben a családom és mindenki a közelemben marcipánnal burkolt tortát volt kénytelen enni, hiszen egy esküvői torta mégiscsak kiemelt fontosságú része a barátaim nagy napjának – nem lehetek én az, aki ezt elrontja. Ezen kívül még négy kísérőtortát is kellett sütnöm. Elkészítettem mindet, és sikert arattam. Szegény menyasszonynak szinte nem is jutott belőle.

A következő „első torta” majd az első airbrush technikával készített tortám lesz, de az odébb van még. Annyira lelkesedem ezért a technikáért, hogy a barátaim névnapi ajándék gyanánt összedobtak nekem egy kupac játékpénzt, amit beválthatok náluk, ha megyek a kurzusra.

 

Tortakészítő rocker?

Nem gondolom azt, hogy ez a hobbi függ a zenei ízléstől. Bár igen muris volt, mikor a PAFE-s buliról hazamentem, s összedobtam egy nagy tortát, aztán egy kis alvás után visszamentem a PAFE-ra. Az ismerősöm ikreit is jó lett volna motoros tortával lenyűgözni, és hát a fesztiválokról sem hiányozhatok.

Tortakészítés közben (is) egyébként mindig hallgatok zenét, így  alkotás közben valamiért a „lovagmetál” inspirál a legjobban.

 

Ki és mi inspirál?

Az, hogy alkothatok, kiélhetem a kreativitásomat. De legfőképpen az ajándékozás öröme inspirál. Adhatok az embereknek élményt, emlékeket, vidám pillanatokat, s mellette a személyiségem is formálódik, úgy gondolom. Alapvetően szétszórt vagyok és türelmetlen, de ehhez nyugodtság, higgadtság kell és precizitás. Van még mit fejlődnöm, de jó úton járok, úgy érzem.

A Facebookra fel szoktam tenni a tortákról képeket, néha megnézegetem őket, és visszaemlékezem a kapcsolódó sztorikra, mint egy családi fényképalbum nézegetésekor, amikor felelevenedik a múlt.

Ez a hobbi összehozza az embereket. Egyrészt jó közösség alakul ki a hasonló érdeklődésűek között, akikkel megosztjuk tapasztalatainkat, és új emberekkel ismerkedhetünk meg. Soha nem az a lényeges, hogy ki jobb a másiknál, ki készít szebbet, mert akinek a tortakészítés hobbi, annál ilyen nincs. Másrészt a baráti körömben is szorosabb lesz a kapcsolatunk. Most például a munkatársnőimmel tervezünk nálam egy red velvet cupcake délutánt. Muffint nem olyan bonyolult sütni, de amiatt nem vesz senki egy tucat kiszúrót, hogy majd otthon egy vasárnapi ebédhez feldíszíti a sütit. Nekem viszont van egy csomó kiszúróm és eszközöm, mondtam, hogy vessék rá magukat nyugodtan, s majd mindenki úgy díszíti a kis cupcake-et, ahogy szeretné, s viheti haza a családjának, mi meg közben jól érezzük magunkat.

 

Szoktad nézni a tortakészítő műsorokat?

Igen, szinte mindegyiket, illetve a neten is rengeteg Youtube-os videót láttam. Nem tudom, hogy ezekben mennyi a show, de sok hasonló dolgot megélek én is az ő aggódásaikból. Amikor például a barátnőméknél készítettem el egy 4 szintes esküvői tortát – amit ő adott nászajándékba –, s ezt el kellett szállítanom Nagyharsányból Villányba. Azt hiszem, annál neccesebb szitum még nem volt, amikor a hepepupás-kanyargós, kis dimbes-dombos utakon kellett vinni 30 fokban a 4 szintes tortát, s láttuk lelki szemeink előtt, ahogy dől le. De végül is odaértünk szerencsésen, és szép dísze volt az esküvőnek.

A tortás műsorok közül a Torták ásza (Ace of Cakes) a kedvencem, ahol a tulaj, Duff, a baráti körével állt össze: nagyon lazák, a zenei stílusuk hasonló, a haverja is punk. Gondoltam is, hogy már csak egy magamfajta metálbige kellene oda. A kedvenc részem, amikor csapatépítés gyanánt elmennek tetováltatni. Tortakészítési technikájukból sajnos sokat nem mutatnak, de azért lehet ötleteket meríteni.

 

Hogyan állsz neki egy torta elkészítéséhez?

A tortákban a lényeg a teljes megszemélyesítés: hogy olyat lásson az ünnepelt, ami számára nagyon kedves, ami kellemes emlékeket idéz fel benne. Ha valakinek van hobbija, azt szívesen látja egy tortán, tehát először azt járom körül, hogy milyen téma lehet a legtalálóbb. Aztán elgondolkodom, hogy a meglévő fegyvertárammal mit tudok összehozni. A neten is megnézem, hogy az adott témából más mit alkotott. Aztán összeáll valami teljesen egyedi a fejemben, és persze készítés közben még tízszer is variálok, s a végeredmény sokszor teljesen más, mint a tervezett forma.

 

Előfordult már, hogy nem tudtál valamit megcsinálni?

Hajjaj, igen! A legemlékezetesebb, amikor egy triál versenyző barátom 40. szülinapjára akartam elkészíteni azt, ahogyan egy GAZ-zal fejrefordul. Erről volt is kép fenn a Facebookon, de a terepjárót sehogy sem tudtam megformázni, és időm már nem volt egy másikba belekezdeni. Az idő egyébként sokszor nem a barátom, ilyen szituációkban gyorsan elröppen. Szerencsére a barátnőm poénból egy játék terepjárót vett neki, így a torta egy nagy zöld domb volt, s dísznek a játék terepjárót tettük rá. Nem voltam büszke rá, nem is tettem fel a Facebookra!

 

Milyen terveid vannak? Meddig lehet a két, merőben ellentétes szakmádat együtt végezni?

Terveim mindig vannak, szinte lételemem a tervezés. Persze meg is valósítom őket. Tortázás témában az airbrush technika elsajátítása a következő célom, s hogy ezáltal élethűbb tortákat készítsek, s végre szeretném magamat meglepni egy 3D Motörhead-tortával. A Motörhead ugyanis a kedvenc zenekarom, élek-halok Lemmyért. Illetve évek óta szeretnék benevezni a Webcukrász online tortaversenyre, de eddig minden évet valami sérüléssel kezdtem, ezért nem tudtam készülni a nevezésre. Mivel nem tudom megállni, hogy a tortáimat feltegyem a Facebookra, így azokkal se tudok nevezni. De majd 2014-ben!

A munkám mindig is fontos volt. Szeretnék az üzleti életben dolgozni továbbra is, és ott is sokat tanulni. A jelenlegi munkakörömben erre van lehetőség, a vezetőim elégedettek velem, és a kiadott feladatok által rengeteget fejlődöm szakmailag.

Fontos nekem mindkettő, de az életemben másra is jellemző a kettősség. A nagyvárosi forgatagot ugyanúgy szeretem, mint a vidéki nyugalmat, a fesztiválokon szeretem a sok embert, ugyanakkor sokszor szeretek inkább egyedül lenni.

Úgy érzem, most megtaláltam az egyensúlyt. Nekem ez így megfelel, a kreatív torta marad kedvtelésnek, és sokkal többet nem is tervezek vele, mint hogy vidámságot csempésszek vele az emberek életébe. Rájöttem, hogy azokon a napokon érzem jól magam, amikor 24 óra alatt annyit élek, mint máskor 48 óra alatt. A munkám mellett nincs időm blogot írni, és arra sem, hogy szép háttérrel, jó szögből fotózzam a tortákat. Egy ismerősöm mindig azon nevet, hogy hol egy 1,5%-os tej, hol egy Jägeres üveg van a háttérben.

Az, hogy ilyen mértékben foglalkozhatok a hobbimmal, illetve hogy a tortasütés hobbivá növekedhetett az életemben, nagy köszönettel tartozom a szüleimnek, akik megettek pár „kanalas tortát”, és türelemmel viselték, míg megtanultam olyan tortákat készíteni, amelyek szeleteléskor is egyben maradnak. Arról nem beszélve, hogyha nekiálltam otthon alkotni, akkor a fél lakás ezzel volt tele, és szegény apukám csak ült mindig csendben a kanapén, s várta, hogy mikor lehet az övé a konyha, hogy végre megfőzze az isteni húslevesét.

Szerző:

Címkék: