• Search
  • Menu

Kapcsolat | 

Esküvő | 

A nap története

Megcsalás – meddig még?

Egy amerikai felmérés szerint a komoly kapcsolatban élő pasik közül minden harmadik csalja a párját, a nők közül pedig minden huszadik. A számok évről évre nőnek, mintha divat lenne a hűtlenkedés.

A legalapvetőbb kérdés az, hogy mi számít megcsalásnak. Egy görbe este a haverokkal, ami egy forró egyéjszakás kalanddal végződik? Egy elcsattanó csók a kollégával? Vagy az, amikor a feleség háta mögött évekig tartó szexuális kapcsolatot folytat valaki? Ki az áldozat? A megcsaló, a megcsalt vagy esetleg az, akivel megcsalták a másikat?

A szomszédságomban lévő hölgy döbbenetes történetet osztott meg velem: „5 évig voltam egy nős férfi szeretője. A kaland kezdetén még én is férjnél voltam. Eleinte bejárt a boltba, ahol dolgozom, udvarolt nekem, üzeneteket küldött. Újra úgy éreztem magam, mint egy tinédzser. Lepkék voltak a gyomromban, alig vártam, hogy lássam. Félévnyi játék után lefeküdtünk egymással. Nem voltam büszke magamra, de az érzés, amit ő okozott bennem, az mindent feledtetett velem. Szép lassan beleszerettem. Elváltam, abban reménykedve, hogy ő is ezt teszi majd. Ez, persze, nem következett be. 5 éven át volt titkos kapcsolatunk. Elmesélte, hogy előttem már több kapcsolata is volt a felesége mellett. Feltettem neki a kérdést: ha ennyire nem boldog, miért nem változtat az életén? De erre sohasem kaptam választ. A kapcsolat csúnya véget ért; teherbe estem, és szerettem volna megtartani a gyereket. Mire ő megzsarolt, hogy ha ezt megteszem, megöli magát. Én, bolond pedig még akkor is őt féltettem, amikor a gyerekemről volt szó, így abortuszt csináltattam. Azóta a fejét is elfordítja, ha meglát az utcán. Utólag kiderült, a felesége mindenről tudott.”

Mi, nők, hajlamosak vagyunk arra, hogy próbálunk mindent megjavítani, ez kiváltképp igaz a párkapcsolatunkra. De ha nyilvánvaló, hogy nem helyrehozható, meddig lehet eltűrni a másik kicsapongásait? Anyagias világban élünk, sok romlott kapcsolatot összetart a közös jelzáloghitel, a lakás és a megélhetés. Egyik nélkül nem él meg a másik. A másik ok pedig a félelem: a magánytól, az egyedülléttől, attól, hogy találunk-e mást. Mindezek pedig a lelki bizonytalanságainkból erednek. Attól félünk, nem vagyunk már elég jó nők, ahhoz hogy új párt találjunk, olyat, aki igazán megbecsül minket. Pedig ennek nem kéne így lennie. Mindenkinek kellene lennie elég önbecsülésének ahhoz, hogy kilépjen egy már halott kapcsolatból. A megcsalás gyökere mindig egy kapcsolati probléma, amit már nem lehet helyrehozni vagy a felek nem hajlandóak megbeszélni egymással. Sokszor töprengtem már azon, amikor ilyen történeteket hallottam, hogy ha mindenki elengedné azt a párt, akivel nem működik a kapcsolat, talán minden helyre állna. Mert talán akit te keresel, az pont az, akit a másik elenged.

 

Fotó: www.soc.ucsb.edu

Szerző:

Címkék: