• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Könyvajánló – Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története

Zbigniew Namyslovski említette egy interjúban, hogy Lengyelországban valószínűleg nem lenne annyira népszerű a dzsessz, ha náluk is létezett volna a hazánkra jellemző cigányzene, mely a maga népszerűségével tömegeket vonzott.

Namyslowski megállapításával Halper László dzsesszgitáros nem ért egyet, mert bár e zenei műfaj magyarországi elterjesztésében, művelésében a hazai cigányság már igen korán, a 2 világháború között úttörő szerepet játszott, de a 2 műfaj nem konkurált egymással, a cigányzene nem nyomta el a dzsesszt. Közöttük más módon, más úton jött létre kölcsönhatás.

La Belle Oterónak, az 1900-as évek első negyedében élt híres-hírhedt kéjhölgynek keblei – a szerencsés szemtanúk egybehangzó véleménye alapján – gyönyörűek voltak. Eme domborulatok rabságba ejtették Albert monacói herceget, VII. Edward angol királyt, szerb és spanyol uralkodókat, orosz nagyhercegeket és szinte számlálhatatlan, kevésbé előkelő, ám annál bőkezűbb hódolót. Az elforduló és kegyeiket megvonó keblek miatt párbajra és öngyilkosságra vetemedtek megrontott sorsú férfiak. Nem tudhatom, hogy ez a sok csúfos végű történet csupán városi legenda-e vagy sem, viszont tényekkel igazolható: a szívtipró kurtizán mellei ihlették a cannes-i Carlton Hotel ikerkupoláit. A dzsessz és Liszt Ferenc, illetve a magyar cigányság muzsikájának találkozására e pompás kőkeblek árnyékában, a Banco nevű lokálban került sor 1931 nyarán. Ebben a mulatóban lépett fel a belga-francia vándorcigány gitáros, Django Reinhardt és az Amerikából származó, Európában turnézó fekete bőrű hegedűs, Eddie South, akinek szülei sok más déli társukhoz hasonlóan a jobb és szabadabb élet reményében költöztek északra. South Chicagóban végezte el a zenei főiskolát. Észak és főleg Chicago valóban mentes(ebb) volt a korabeli dél faji előítéleteitől, de bőrszíne miatt mégsem lehetett tagja szimfonikus zenekarnak. Eleinte más dzsesszegyüttesekhez csatlakozott, majd saját zenekart szervezett. 1928 és 1931 között Európába látogatott. Beiratkozott a párizsi konzervatóriumba, majd Magyarországra jött, hogy az akkor a világ egyik legjobbjának tartott budapesti Zeneakadémián tökéletesítse hegedűjátékát. Tanára, Hubay Jenő Liszt Ferenc köréhez tartozott. Liszt elsőként tanulmányozta a cigányok zenéjét, motívumait beépítette saját kompozícióiba. A mester és a cigányzene Hubayra is hatással voltak, műveiben megszólaltak cigány melódiák, de maga South is ismerte és szerette e nép játékát, Párizsban gyakran látogatott varietéket a prímások kedvéért, nemritkán cigány dallamokkal indította improvizációit.

Persze a XX. század 2 nagy népnyomorító-népmegváltó eszméje, a nácizmus és a kommunizmus különböző megfontolások alapján, mégis egyaránt ellenszenvvel tekintett erre a műfajra, sőt az '50-es években egyenesen tiltott volt művelése, hallgatása. Ennek a kedvezőtlen előéletnek tulajdonítható talán, hogy a magyar dzsesszkultúra csupán a '80-as években lett összemérhető a világ többi részének dzsesszéletével. Az biztos, hogy a viszonylagos lemaradás nem róható fel a műfajt (is) művelő muzsikusoknak.

1962-ben nyílt meg a Dália klub, innen számíthatjuk a magyarországi dzsessz legújabb kori történetét, és 50 éve jelent meg a Modern jazz IV-V – Anthology '64 című album, a Hungaroton kiadó jóvoltából. A kettős évforduló alkalmából adta ki Jávorszky Béla Szilárd A magyar jazz története című könyvét a Kossuth Kiadó. Kezdetektől napjainkig tárgyalja a műfaj hazai történetét, kiegészítve a fontosabb nemzetközi eseményekkel, szereplőkkel, összefüggésekkel. A magam részéről élvezettel forgatom a kötet lapjait. Hiánypótló kiadás – egyetlen hibája, hogy nem jelent meg korábban.

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások