• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Beelőztük Orfűt – Nem vártunk a Fishingre, Bátorkeszin csíptük el a Kispált

A 4 éve búcsút intő Kispál és a Borz zenekar tavaly jelentette be rendhagyó keretek közt zajló visszatérését. Idén 4 külföldi koncert előzi meg a magyarországi egyetlen fellépést, melyre már minden jegy elkelt. A tematikus turné londoni állomása kissé távoli kiruccanásnak bizonyul, de a szemfülesek az elmúlt szombaton meghallgathatták a nosztalgikus koncertet a felvidéki Bátorkeszin is. 

2013 végén röppent fel a hír, miszerint a Kispál újra összeáll évente néhány koncert erejéig. Azóta a rajongók tűkön ülnek, a figyelmesebbek már nagy valószínűséggel kezükben tartják a Fishing on Orfű fesztivál 4 napos bérletét vagy a 0. napra szóló belépőjegyet, azonban rengetegen vannak, akik Pató Pál úr után szabadon úgy gondolták: „Ej, ráérünk arra még!”, most pedig csalódottan és reménykedve bogarásszák az internetet eladó jegyek után kutatva. (Kínos ugyan, de így zárójelben azért megjegyzem, hogy én is ebbe az utóbbi táborba tartozom.) Ennek ellenére a letört, későn ébredők számára is akadt lehetőség 4 év után újra élőben hallani a zenekart, hiszen a júniusi magyarországi fellépés előtt 4 külhoni koncertet is adnak. Az első 2 fellépés Romániában volt, az elsőnek Nagyvárad, míg a másodiknak Sepsiszentgyörgy adott otthont. Ezeket követte múlt szombaton a szlovákiai borfalu, Bátorkeszi, ahova mi is ellátogattunk. A londoni előadásra május 23-án kerül sor.

Bátorkeszi a fővárostól 75 kilométerre, a Felvidéken található, festői környezetben. A helyszínre érve – a több száz parkoló autó, termőföldek és Kispálra hangolódó társaságok mellett elhaladva – lankás borvidéket pillantottunk meg, barátságos pincékkel és vityillókkal. Az elővételi jegy karszalagra váltása gyors és zökkenőmentes volt, amire őszintén szólva egyáltalán nem számítottam egy ilyen, viszonylag kis rendezvény mikroklímájának és a feltételezett eladott jegyek számának összefüggéséből adódóan. A borfalu „főutcáján” továbbhaladva érhettünk el a színpadig, az idáig vezető utat különböző gasztronómiai standok övezték étvágygerjesztő éhségűzőkkel és aromás borokkal. Meg kell említenem a mosdók tekintetében, hogy a fesztiválokon megszokott bajos toi-toi-okat szintén telepített, de kulturált és folyamatosan tisztított normál illemhelyek helyettesítették, ami ugyancsak jelezte a korrekt és megfelelő rendezvényszervezést. A párkányi Jóvilágvan előzenekart követően hamar elfoglaltuk helyünket középtájt, optimális távolságra az emelvénytől. A 2 fellépő közti szünetben, a pódium előtt megtartott tűzzsonglőr előadásból az egyre növekvő tömeg miatt nem sokat láthattunk, egyre jobban beszorítottak minket az izgatott, életteli és kedélyes hangulatban lévő fesztiválozók. A kezdés ugyan csúszott, de Orosz Örs köszöntője kárpótolt minket a megvárakoztatás miatt: rövid, vendégszerető és szívélyes beszéde még családiasabbá varázsolta az amúgy is barátságos környezet légkörét. A konferanszié a szervezőket és a zenekart felmentette a késlekedés alól: állítólag a bejáratnál még sokan sorban álltak, így a koncert az ő kedvükért nem kezdődött el. Ha ez tényleg így volt, még egy pluszpontot kap a képzeletbeli pontozófüzetemben a Bátorkeszi Borfesztivál.

Kisvártatva tehát, de színpadon köszönthette a közönség a legelső Kispál és a Borz formációt: a dobok mögött Bräutigam Gáborral, a basszusnál pedig több számnál is Ózdi Rezsővel kiegészülve. A 2 András, Kispál és Lovasi pedig megszokott hangszereikkel és stílusukkal sziporkáztak a közönség kedvére és sajátjukéra is.
A koncert megálmodott struktúráját néhány kakukktojás nóta kivételével tartotta az ős-Kispál, így a Naphoz Holddal, a Föld, kaland, ilyesmi és az Ágy, asztal, tévé címet viselő albumok anyagát hallhattuk viszont, bormámorban, porfelhőben. A kezdő Bársonyfüggönyt csaknem 30 további régi szerzemény követte, köztük többek közt a Tejjel kifli – öngyújtóval kiegészülve –, a sokak által várt Zsákmányállat, az egy szám erejéig beugró Dióssy D. Ákos billentyűjátékára épülő Volume és zárásként a Jutka című dal. Energikus és lassabb blokkok ívelten váltották egymást, így a közönségnek esélye sem volt, hogy elunja magát.

Kispálék nem tűntek elhasználódottnak, unottnak és pénzhajhásznak, kimondottan élvezték, amit csinálnak, minden eljátszott számban benne volt a szükséges varázslat: vagy azért, mert épp újra volt hangszerelve, vagy mert apró baki csúszott a megvalósításba, vagy egyszerűen csak másképp hangzott, mint bármikor máskor. A zenekari tagok figyelmesek voltak a koncert ideje alatt, Lovasi András többször is megkérte a hömpölygő emberáradatot, hogy vigyázzanak egymásra. Sajnos sokak miatt a felhívásnak tényleg volt létjogosultsága, főleg a tömeg eleje esett túlzásba pogózás terén, ennek az utózöngéit gyakran hátrébb is érezni lehetett, egy-egy hullám megtörte a nyugodtabb, békés nézősereget és hallgatóságot is.

A visszatérés kiváló nosztalgikus koncertélménynek bizonyult – igaz, nem volt a legösszeszedettebb a banda, de 4 év kihagyás után talán ez így is van rendjén. Tulajdonképpen felfoghatjuk úgy is, hogy ezek a koncertek a főpróbák az orfűi összeborulás előtt, szóval a tó mellett akár még egy kifogástalan produkció is kibontakozhat, habár az is igaz, hogy a Kispál és a Borz sosem volt tökéletes, mégis így szerettük. Ennek ellenére a jegyvadászatot nem adjuk fel, remélem, találkozunk a Fishing on Orfű fesztiválon is! 

A képek forrása: A Bátorkeszi Borfesztivál facebook oldala (https://www.facebook.com/borfeszt?fref=ts)

Szerző:

Címkék:                    

Hozzászólások