• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Élet írta mesék- interjú Vadadi Adriennel

Egy szegedi óvodában voltam óvó néni, ahol az egyik kislány sokat szomorkodott, amiért nem voltak barátai. Így hát egyik este leültem, és írtam egy olyan mesét, amiben ő az ovis csoport közepe. Körülötte forog a világ, mindenki szereti, az óvó néni mindig számíthat rá.

Mi volt az idei legkedvesebb nyári élményed?

Több legkedvesebb élményem volt. Nyár közepén kiskutyáink születtek, a férjemmel és a barátainkkal egy hetet voltunk Grúziában, aztán a családdal néhány napot a Balatonon is, de ami most a legfrissebb, az egy három napos vendégség nálunk, sok-sok kisiskolás gyerekkel, akik évek óta a barátaim. A kertben eszkábált aprócska tűzhelyen olyan főzetet főztünk, amit ha szétcsepegtetünk az erdőben, segít a házunk közelébe tévedt vaddisznónak visszatalálni a hegyekbe. Rajzoltunk térképet, amin titokzatos manók üzengettek nekünk, hol kereshetünk kincseket, felmásztunk a szalmabálára, hogy amíg néhányan gurítják, addig mi mókuskerekezzünk a tetején. Találkoztunk erdei boszorkánnyal, tettünk egy éjszakai bátorságpróbát a sötétben… Nem is tudom, hogy a gyerekek, vagy én szórakoztam jobban!


 

Nyáron biztos több időd van olvasni a gyermekeidnek. Egy nyaralás alatt beiratkoztok a helyi könyvtárba?

Nem, mert sehol sem töltünk olyan sok időt, hogy érdemes lenne. De a saját kedvenceink mindenhova elkísérnek.

 

Miért kezdtél el írni?

Egy szegedi óvodában voltam óvó néni, ahol az egyik kislány sokat szomorkodott, amiért nem voltak barátai. Így hát egyik este leültem, és írtam egy olyan mesét, amiben ő az ovis csoport közepe. Körülötte forog a világ, mindenki szereti, az óvó néni mindig számíthat rá. Másnap, amikor eljött a mesélés ideje és a gyerekek a szőnyegre ültek, ezt a mesét olvastam fel nekik, ami egyébként a Leszel a barátom? első meséje lett, Lea ballábas napja címmel. Amikor Lea meghallotta, hogy a mese róla szól, és mennyi, de mennyi barátja lett hirtelen, kihúzta magát a szőnyegen, és úgy pislogott a többiekre, hogy a szemei csillogtak a büszkeségtől. Nem mondom, hogy Leának egy csapásra barátai lettek a mese után, de hogy szereztem neki néhány boldog pillanatot, az biztos. Aztán a többi ovis is kérlelni kezdett, hogy róluk is írjak mesét, így hát onnantól kezdve, ha bármi érdekes történt a csoportban, mindig megírtam.

 

Az óvodás történetektől haladtál az iskolásokról/iskolásoknak szóló történetek felé. Elképzelhető, hogy egy nap a felnőtteknek is mesélsz majd?

Ha egyszer úgy ismerem majd a felnőtteket, mint az ovisokat, még az is lehet. Addig nem tudom, mit mondhatnék én nekik.  (itt szerénykedik az írónő- szerk.)

 

Szerinted hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel az olvasást? Szeretnéd a gyermekkorod olvasási élményeit továbbadni?

Azt mondják, ha a szülő rendszeresen olvas a gyerekének, és ő maga is gyakran vesz kezébe könyvet, amivel mintát ad az olvasáshoz, a gyerekek maguk is olvasókká válnak. De ez az én esetemben kicsit másként alakult. Bár nekem is minden nap olvasott mesét anyukám, és apukám kezében minden nap láttam könyvet, én mégsem lettem olvasó, csak felnőtt koromban. Gyerekkoromban nagyon nehezen ment az olvasás, ezért utáltam a könyveket. Hosszú ideig tartott, míg végigrágtam magam egy-egy bekezdésen, mert mindent, amit olvastam, elképzeltem. Képzelődés közben aztán elkalandozott a figyelmem a betűkről és inkább magam szőttem tovább a történeteket a fejemben. Azért ma már adok esélyt az íróknak is!

 

Még most is éjszakánként írsz? Változtak az írói szokásaid, ahogyan egyre többet írtál?

Nem, amióta Emma óvodás, már nem írok éjszakánként. Leginkább a délelőtti órákban írok, ha van ihlet, leülök és fel sem állok, amíg ki nem jön minden, ami csak akar. Aztán muszáj sétálnom egyet a kutyámmal az erdőben, hogy vissza tudjak kerülni a magam valóságába. De van úgy, hogy még séta közben is folytatódik a történet bennem, úgyhogy le kell rövidítenem egy-két csapást, mert alig várom, hogy hazaérjek.

 

Min dolgozol jelenleg?

 

A Kockacukor lovassuli folytatásával foglalkozom mostanában, igaz még nem az írás, hanem a gondolkodás részével. Ilyenkor figyelek, a gyerekeket, akik hasonló korúak, mint a szereplőim, a lovakat, beszélgetek, begyűjtök néhány lovas történetet.

 

Miről beszélgetnél Dániel Andrással vagy Berg Judittal egy kávézás alkalmával? Leülnél velük egy órára?

Megkérdezném tőlük, hogy vajon mi történne, ha az ő mesehőseik összefutnának egy elképzelt világban az én gyerekszereplőimmel, Leával, Petivel, Majával, Dorcival és a többiekkel. Biztosan nagyon vicces találkozás lenne. Aztán szerintem arról is beszélgetnénk, hogy ők hogyan írnak, hogyan teremtik meg a csendet és nyugalmat, ami a koncentrációhoz kell. Honnan jönnek nekik az ötletek, hogyan fognak hozzá egy új témához.

https://www.facebook.com/Vadadi-Adrienn

 

Ahol a blog íróival találkozhatsz, és mindenről beszélgethetsz, ami mese:

https://www.facebook.com/szeretunkmeselni/

https://www.facebook.com/kilincscica/

https://www.facebook.com/noamese/

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások