• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

A szürke ötven árnyalata

Van itt minden. Van sok kritika, sok szidalmazás, csúnya beszéd és rengeteg icipici lényegtelen apróság, de nincs színészi játék. Konkrétan semmi. Hogy gyenge-e a film? Igen! Határozottan igen. 

Hogy miért? Nézd meg, döntsd el magad, hogy szerinted elég színvonalas-e. Hozza-e azt, amit a felhajtás miatt elvárhatunk tőle? Nem, nem hozza. Vállalom, hogy ezt mondom, mert a könyvet olvasva és a filmet megnézve tényleges különbségeket véltem felfedezni. Egyrészt a könyv őszinte: őszintén érzelmes, hiszen a rideg érzelem is érzelem. A film viszont abszolút érzelemmenetes. Hiányzik belőle az átélés, a szemekből az a bizonyos plusz. A szereplők meztelenkedése nyilvánvaló, és el is tudom képzelni, hogy vannak, akik csak a pucér hátsókért nézik meg ezt a DIVATFILMET! Mert ez nem más, mint divat. Egy hóbort, amire fél év múlva már senki sem emlékszik.

Nő vagyok, tehát romantikus, szerelmes, lányregénykedvelő, így reménykedve ültem be a moziba, abban bízva, hogy egy ilyen vagány, bevállalós, szókimondó könyvet lehetetlen elrontani. Tévedtem. Lehetséges. Nagyon is. Sorrendbeli változások, történetkihagyások, leegyszerűsítés – szerintem ez jellemzi a filmet. Az összecsapott elég gyenge kifejezés erre az alkotásra. Én amerikaifilm-rajongó vagyok. Imádom őket, szeretem, amit a mozivásznon képesek létrehozni, de most valahogy nagyon mellélőttek. Vagy még annál is jobban? A színészek nem éltek át azt, amit a könyv alapján elképzelhetünk a karakterekről, és nem is élték bele magukat úgy, ahogyan azt egy szerepben kell.

A párom elvitt a filmre, Budapestre, Valentin-napi meglepetésként, ő, saját elmondása szerint, nem aludt el rajta, tehát nem volt annyira szörnyű. Nekem nem sokon múlt; volt egy pillanat, amikor annyira untatott a történet, hogy büntessetek meg, szidjatok, de becsuktam a szemem, és ha ő nem szól rám, szépen bealszok rajta. Szóval nem így történt, végignéztem – tehát egyszer nézhető lenne, de annyit szerintem semmiképpen sem ér, hogy mozijegyet váltsunk miatta. Persze olyan szempontból remek alkotás, hogy felhívja a figyelmet a sokszínűségre. Szerepe szerint a fiú sérült, lelkileg megviselt, és a múltja az oka annak, hogy szadista hajlammal bír. Ami alapvetően nem bűn. Természetesen, egyéni véleményem szerint elmebeteg, akinek az okoz örömet, hogy magatehetetlen, védekezni képtelen nőnek okozzon fizikai fájdalmat ostorral. De ettől még létezik ilyen személyiség. Csak maximum magányos marad, mert nincs az a nő, aki kitart mellette.

Persze ki vagyok én, hogy kritizáljak bárkit is? Talán csak egy néző a sok közül, de ha már egy néző véleménye sem számít, akkor kié számít igazán?

Norina

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások