• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Vicky Cristina Barcelona

Könyörgöm, kérjünk fel egy kiváló rendezőt, hogy készítsen filmet Budapestről! Kellene-e nagyobb reklám fővárosunknak, mint ha Woody Allan itt forgatna? Mit nekünk Roger Moore és a tucatjával megrendelt reklámfilmek? Követelem, hogy készüljenek Budapestről is olyan alkotások, mint az In Bruges vagy mint a Vicky Cristina Barcelona.

Woody Allennek a Vicky Cristina Barcelonával sikerült megint egy olyan filmet összehoznia, melyet végignézve kedvünk támad összecsomagolni és a környékre költözni. A történet a következő – két fiatal, amerikai lány romantikus szünidőt szeretne eltölteni Barcelonában, más-más céllal: Vicky (Rebecca Hall) éppen férjhez menni készülő, komoly lány, aki a katalán kultúrát tanulmányozná, és nem akar kalandokba bonyolódni; míg a szertelen Cristina (Scarlett Johansson) viszont a boldogságot és az élet értelmét szeretné megtalálni, a maga módján. Nyugalmasnak ígérkező nyaralásukat felkavarja, amikor megismerkednek Juan Antonióval (Javier Bardem), a sármos festővel és később annak kissé fura, szélsőséges, indulatos, önveszélyes exnejével, Maria Elenával (Penelopé Cruz, aki Oscar-díjat kapott ezért az alakításáért). Miközben bejárjuk a szereplőkkel Barcelona zegzugos utcáit, megismerjük a város nevezetességeit, kirándulhatunk vidékre is, bebarangolhatjuk Katalónia mesésen gazdag, csodás tájait is.

Természetesen nem maradhat el a románc sem, mely kialakul a festő és Cristina, vagy a festő és Vicky, vagy a festő és exfelesége, vagy a két lány között? A szálak összegalyodnak, és a lángoló érzelmeknek nehéz megálljt parancsolni. Vicky összezavarodik, Cristina pedig valami újat kap: megvalósulni látszik az a különleges, izzó, pörgő életforma, melyre mindig is vágyott, ám Woody Allenre jellemzően a változások nem hoznak tartós boldogságot a szereplőknek. Az egész filmet a nők szemszögéből meséli el narrátora segítségével, megértetve a szerelem megfoghatatlanságát. Szemléletek ütköznek össze egymással: a rendező érdekesen ábrázolja a turistalányok tipikus elképzeléseit a vén Európáról, illetve fordítva is – az európaiak előítéletét a naiv, buta amerikaiakról. Sokan fanyalogtak a film láttán: hiányolták belőle az igaz Woody Allent, a neurotikus és betegesen önelemző figurákat, klisét kiáltanak; kritizálták, hogy a szereplők csak eljátszották szerepüket, de nem élték meg igazán. Nem is tudom – számomra a film minden perce, pillanata élvezetes volt.

Összességében a Vicky Cristina Barcelona nem igényel magyarázatot; bájos, nem feltétlenül vígjáték, hanem egy élvezetes film, szemet gyönyörködtető építészeti és városképekkel Barcelonáról, Oviedóról és olyan nőkről, akik élik az életüket – vagy csak megpróbálnak úgy tenni…

 

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások