• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Egy év múlva elválik

Akár ez is lehetne a címe az angol–amerikai koprodukcióban készült legújabb romantikus vígjátéknak. Az a bizonyos első év című film két, rövid idő után összeházasodott fiatal életét boncolgatja. Fanyar humor, sok nevetés, életszerű történet egy eddig még soha nem látott feldolgozásban vázolja férfi és nő viszonyát.

Kínzó dolog a szerelem: először ad, aztán elvesz. Triplán. Hiszen míg a kapcsolat elején dúlnak az érzelmek, minden szép és jó, mondhatni már-már tökéletes, az együttélés során megkezdődik a mindennapi rutin, mely szépen, lassan kiöli a tüzet, a vágyat, az illúziót. Párkapcsolati szakértők és kutatások szeretik hangoztatni, hogy a házasság hetedik (és tizedik) éve számít kritikusnak. Ennek egyik magyarázata, hogy sejtjeink hét évente megújulnak. Ha azonban a hetedik évet túléli a kapcsolat, akkor nagy esély van rá, hogy a pár együtt éli le az életét. Erre a sémára húzta fel történetét Dan Mazer a film forgatókönyvírója (Borat, Brüno) és rendezője, csak épp a házasság első egy évére élezve ki a történetet.

Nat (Rose Byrne – Wicker Park, Trója, Casanova, Koszorúslányok) és Josh (Rafe Spell – Huligánok, Egy nap, Pi élete) gyorsan átesnek az ismerkedős-randizós fázison, és röpke hét hónap után össze is házasodnak annak ellenére, hogy személyiségük már-már idegesítően ellentétes, és alig ismerik egymást. Már rögtön az esküvőn mindenféle baljós előjelet tapasztalhatnak, ráadásul a barátaik sem jósolnak túl nagy jövőt kapcsolatuknak, hiszen ők már látják: túlságosan is eltér a két fiatal természete, életfelfogása. „Egy évet adok nekik” – hangzik el a film legelején ez a vészjósló mondat. Nat ambiciózus, karrierista, realista és talpraesett, Josh inkább elvont, művészlélek, aki szeret akár egész nap pizsamában flangálni a lakásban. Idővel maguk is rájönnek, hogy valami nincs rendben a házasságukkal, hiszen nem boldogok együtt, ezért párterápiára jelentkeznek. Igazából a párterápia kellős közepén találjuk magunkat, innen indul a film és a narrátorok – maguk a főszereplők – kronológiai elbeszéléséből áll össze a sztori.

A párterápiás időszakot ráadásul igencsak megnehezít, hogy Nat új ügyfelet kap a roppant sármos amerikai üzletember Guy (Simon Baker – A kör 2., Szex és halál kezdőknek, Krízispont, A mentalista című sorozat) személyében, és visszatér Afrikából a városba Josh előző nagy szerelme, az álmodozó, kissé elvarázsolt világban élő Chloe (Anna Faris – A házinyuszi, Édes és keserű, A szuper exnőm). A film végére kiderül, hogy az ellentétek valóban vonzzák-e egymást, vagy megdől ez a mondás.

A rendező  a film alatt folyamatosan ontja a „Borat-féle” poénokat. Stephen Merchant alakítja Josh legjobb, idióta haverját, aki olykor túllő a célon durva, őrült, szarkasztikus poénjaival. Összekuszált érzelmek egy valóságos, élethű történetben, melyben hiteles karakterek játszanak. Rose Byrne annyira karrierista akar lenni Nat szerepében, hogy túl jól sikerül megformálnia a céltudatos nőt. Rafe Spell is kitűnően alakítja a lúzer írót, aki elviselhetetlen humorával és modorával őrületbe kergeti fiatal, vonzó feleségét. Farisnek tökéletesen áll a merengő, magányos Chloe szerepe. Baker pedig azt hozza, amit várnak tőle: sármos, laza amerikai, aki azért nagyon jól eljátssza a szerelmes férfit – talán sikerül kitörnie a Mentalista bűvköréből.

S hogy miben más és ezáltal több ez a romantikus komédia a többinél? Egyrészt nagyon érződik rajta az angol humor és modor, másrészt pedig annyira magáénak érzi a néző a történetet, hogy tényleg együtt érez a szereplőkkel, azonosul velük. A film a házasság egy olyan periódusát és aspektusát mutatja meg, mely örökre megpecsételi két ember további sorsát.

 

 

 

Fotók: live.orange.com, www.aceshowbiz.com, www.hollywoodreporter.com

Szerző:

Címkék:            

Hozzászólások