• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

A legjobb francia filmek – Tessék vitatkozni!

Egyesek szerint a francia filmek… túl franciák. Ez mit jelenthet? Mitől lehet túl francia egy alkotás? Vajon néznek az emberek mást is, mint a mozikban játszott amerikai filmeket? A 3D-s mozik agyunkba égő reklámjaival szemben fel tudják venni a harcot a kis költségvetésű művész- vagy éppen szinkron nélkül műsorra tűzött filmek?

Miért erőltetik a szinkronizálást, amikor egy-egy film sokkal élvezhetőbb eredetiben, és amúgy is szégyenletesen kevesen beszélünk bármilyen idegen nyelvet? Miért fosztják meg a gyakorlás lehetőségétől a fiatalokat a mozikban, vagy akár a televízió képernyőin keresztül?

A Lumièr testvérek egykori mókásnak tűnő találmányából napjainkra az egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb hatást gyakorló hatalom, a hetedik művészeti ág lett. A XXI. században egy-egy mozifilm bemutatója szinte karneváli hangulatot áraszt, hiszen a mozgóképek a legfontosabb eszközei napjainkban a kommunikációnak, a szórakoztatásnak és a tömegtájékoztatásnak. Még mindig a francia filmipar az egyik legerősebb Európában, mely a kontinens filmjeinek jelentős százalékát termeli, és – a szűk piac ellenére is – a mozi él és virul Franciaországban.

Bár senki nem vitatja az amerikai filmek fontosságát és minőségét, azért a francia filmek továbbra is tartják magukat minden gazdasági nehézség ellenére (a mozi 1895-ös megszületése óta!). Ellentétben az USA-val, ahol egy film értékmérőjét leginkább a megtermelt haszon, azaz a dollármilliók nagysága jellemzi, a francia filmeknél a rendező üzenetet küld, mely gondolkodásra és továbbérzésre serkenti a nézőket. A francia kormány egyik alapvető célja, hogy a kulturális értékeket védve, szabályozó- és irányítási eszközöket bevetve védje piacát.

Egy átlag amerikai szerint a francia vagy idegen nyelvű filmek unalmasak, értelmetlenek, követhetetlenek. Természetesen mindez igaz lehet olyanok szájából, akik kedvenc időtöltésükként hatalmas zacskó popcornnal ülnek be a legújabb vígjátékra, hogy „kikapcsolódjanak”.

A most induló sorozat olyan filmeket szeretne bemutatni, amelyeket nem vagy csak nagyon kis férőhelyes mozikban vetítettek, illetve amelyeket csak dvd-n lehet beszerezni. Ezeknek a filmeknek nem feltétlenül az volt a célja, hogy közönségtömegeket vonzzanak, hanem a rendező impresszióira, gondolataira, álmaira helyezi a hangsúlyt. Ezek a filmek csak ritka esetben használnak drága effekteket, rendelkeznek jelentős pénzügyi támogatással; kezdő színészek, merész ötletek bemutatása, új narratív vagy filmkészítési technikák kapnak teret bennük.

Mindenesetre mi összeállítottunk egy sorozatot a legjobb francia és egyéb idegen nyelvű (európai) filmekből, melyeket megismertetni kívánunk az olvasókkal, mert másként talán sosem jutna el a hozzájuk.

Elsőként egy marokkói filmet ajánlok, melynek már a címe is beszédes: Marock. De hogy jön a rockzene Marokkó hagyományokkal teli elzárt világához? Marokkó franciául ’Maroc’, a film pedig olyan fiatalok világát mutatja be, akik bár kiváltságosak, zavarodottan egyensúlyoznak a nyugati életmód és országuk különleges hagyományai közötti mezsgyén.

Szerelem, romantika, párok, barátságok, gyors autók, zene, érettségi és szorongás a középiskola utáni élet miatt. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak egy maroknyi fiatalt, akik a gondtalan életmód mellett küzdenek a tradicionális marokkói hagyományokkal. A csoport hangadója, a makacs, szabadszellemű, keményfejű, 17 éves kamasz Rita (Morjana El Alaoui) sem viseli könnyen a szabályokat. A lány odavan az iskola legaranyosabb srácáért, azonban első szerelme hiába álompasi, családjának – főleg a gyökereihez éppen visszatérő bátyjának – beleegyezését sem nyerheti el a románc. Ellopott szabadságok, izzó szenvedély, azúrkék és vattacukor felhők, boldogság és harc a konvenciók ellen – mindez a Marock című filmben, melyet 2005-ben forgatott a muzulmán rendező, Laila Marrakchi.

Az arab Rómeó és Júlia egy helyi szórakozóhelyen találkoznak, ahol Rita és Youri (Matthieu Boujenah), a szép zsidó fiú egymásba szeretnek, készen arra, hogy szerelmükkel áttörjék saját társadalmi helyzetük és a vallásuk szabta béklyókat. Rita a kiváltságosok életét éli, éjszakai klubokba jár, a divat és a fiúk mozgatják minden idegszálát, de szíve közben Youri iránt dobog. Tekintet nélkül a társadalmi botrányra, amit okoztak, a két fiatal szerelmesen folytatják kapcsolatukat, amíg Rita testvére, Islamized Mao (Assaad Bouab) vissza nem tér a városba. A 90-es évek popzenéjével erősítő filmben minden szál megvan, ami egy sikeres filmhez kell: üdítő tini romantika, hagyomány, harc a szülőkkel, énfejlődés és súlyos végkifejlet.

A Marock rendezője, Leila Marrakchi, jelenleg Franciaországban él, de elmondása szerint a történet alapjául saját serdülőkora szolgált a hagyományokkal teli országban. A film bevallása szerint nem önéletrajzinak készült, de a bemutatott cselekménynek személyes valóságalapja van. A kevesek által ismert Marokkót akarta megmutatni, mely jelentősen eltér attól, amit az átlagember az utazási csatornák közhelyes filmjeiből ismerhet. Azt az arcát, melyet sokan eltitkolnának, de tudomást nem venni róla többé nem lehet. És a fiatalokat, akik folyamatosan a nyugatot majmolják, az USA-ban élnének, de legalábbis Párizsban, rockzenét hallgatnak, csador nélkül járnak, miközben még is arra a legbüszkébbek, hogy marokkóiak.

Rita és Youri történetét anélkül mutatták be a mozikban, hogy azt cenzúrázták volna. A filmben a fiatalok a gazdagok gondtalan életét élik, alkoholt isznak, hasist használnak, és gyors autókkal száguldanak. Rita megtagadja a ramadánt, a muszlimok szent hónapját, és kapcsolatba kerül egy zsidó fiúval. Már a film megjelenése előtt is éles viták voltak a liberális erők és az iszlámista csoportok között. A mai alkotmányt 1996-ban fogadták el. Ez kimondja, hogy Marokkó államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia. VI. Mohammed az ország államfője, aki az alkotmány szerint domináns szerepet tölt be, nevezi ki az ország miniszterelnökét, és ő oszlathatja fel a parlamentet. Új választásokat is ő ír ki, és a hadsereg főparancsnoka is egyben. A film sokak szerint részét képezi Marokkó liberalizációs irányának, mely a fiatal király, VI. Mohammed, és a marokkói kormány hivatalos politikáját tükrözi, amely bizonyos szabadságot ad a kreatív területek művészei számára. Abdelilah Benkirane, parlamenti képviselő, az iszlamista ellenzék Igazság és Fejlődés Pártja képviselője, azonban másként látja: a film az iszlám elleni harcot, a szabályok felrúgását népszerűsíti, mely az erkölcsök romlásához is vezethet. A film támogatói azonban kiálltak a szólásszabadság eme bizonyítéka mellett.

Nagy a belső és külső nyomás az arab világon, a filmek kulcsfontosságúak lehetnek a szabad véleménynyilvánítás és a változó szokások elősegítésében. A szereplők, rendezők tesztelik a határokat, készek kitolni a nyitottság és sokkhatás felé. Változnak a dolgok az arab világban is, és az emberek egyre inkább tudatában vannak a szabad véleménynyilvánítás fontosságának, melyet ez a mozi maximálisan tükröz.

2006 egyik legsikeresebb filmje lett Marokkóban, melyet a 2005-ös Cannes-i Filmfesztiválon is levetítettek az Un Certain Regard szekcióban.

 

Szerző: