• Search
  • Menu

Film | 

Színház | 

Zene | 

Sport | 

Kiállítás | 

Könyv

Szerelem vagy illúzió?

Tolsztoj híres nőalakját, Anna Kareninát kelti életre Keira Knightley, aki már többször megmutatta, hogy mennyire otthonosan mozog a kosztümös, drámai szerepekben. A film csupa vívódás, harc, szenvedély, szerelem és halál. Árad belőle a mai életünkre is hatással lévő remény és reménytelenség.

Tolsztoj világhírű karaktere, Anna Karenina sokféle változatban került feldolgozásra a filmvásznon. Legutóbb, 1997-ben Sophie Marceau formálta meg a nagyvilági nőt, Annát. Azonban most Joe Wright rendezésében újra átélhetjük egy férjes asszony szerelmének, szenvedésének, megcsalásának fázisait. A rendező nevét olyan filmek fémjelzik, mint a Büszkeség és balítélet vagy a Vágy és vezeklés. Ezennel a főszereplőt a tehetséges angol színésznő, Keira Knightley alakítja. Egyesek szerint nem véletlen, hogy a rendező őt kérte fel Anna Karenina szerepére, mivel az előbb említett kosztümös filmekben is Keira játszotta a főszerepeket. Anna férjét Jude Law (Sherlock Holmes, A leleményes Hugo, Holiday) játssza, aki hitelesen alakítja a szigorú, fegyelmezett, józan, rideg, megcsalt férjet. A fiatal, szintén angol Aaron Johnsont (Vadállatok, Ha/Ver) láthatjuk Vronsky gróf szerepében, aki a csábító szerepében tetszeleg. A film forgatókönyvét pedig az a Tom Stoppard írta, aki a Szerelmes Shakespeare forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott.

A szerelem a régi kor utolsó illúziója – hangzik el a filmben többször ez a mondat. Egy gyönyörű nő próbál rácáfolni erre a kijelentésre. Egy nő, aki a 19. század végi Oroszországban másfajta élet után sóvárgott. Egy nő, aki szerelmet és szenvedélyt akart lelke és teste minden rezdülésével. Egy nő, aki élni akart, mégis mindig ott lebegett körülötte a halál. Egy nő, aki férje és társadalmi rangja ellenére szembe mert szegülni a merev, orosz arisztokrácia mindenféle előítéletével. Azonban a sorsát ő sem kerülhette el.

A történet röviden: Anna Karenina nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a 19. század végi Oroszországban. Egy rokonlátogatás – fiú testvére félrelépését igyekszik helyre hozni! – alkalmával találkozik „véletlenül” a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Anna kezdetben tartja magát, erkölcsei és józan esze próbál ellenállni a kísértésnek. A gróf viszont folyton ostromolja szerelmével a férjes asszonyt, míg Anna végül félre dobja erkölcseit. Bár tisztában vannak a súlyos következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Azonban önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat. Annát kirekeszti a társadalom és innen már egyenes út vezet a halál markába.

Érdemes a film zenéjére, jelmez- és látványtervezésére odafigyelni, mert ezekben a kategóriákban Oscar-díjra esélyes a film. A zene valóban illik a drámai, történelmi, szerelmi történetbe. Hatása magával ragadja a nézőt. A jelmezek, sminkek korhűn ábrázolják egy letűnt világ öltözködési kultúráját. Anna Karenina tekintélyt parancsoló, szőrmés ruhái, jegesen csillogó fehér gyémánt ékszerei valamint a férfi szereplők ruhái, jelmezei is beleillenek a film képi világába. A film egyetlen gyenge pontja a látványtervezésben van. Az embernek az az érzése, hogy színházban ül és nem moziban! Hiányérzetem alakult ki, mivel ide-oda tologatják, húzzák-vonják a díszletet a jelentek között. A rendező bizonyára direkt választotta ezt a különös módot a cselekmények összefűzésére. Számomra mégis olyan, mintha a film készítőinek nehezére esett volna elutazni Oroszországba vagy megvalósítani a 19. századi Oroszország utcáit, épületeit, belső tereit. Számomra ezen az „aprócska” figyelmetlenségen csúszik el a film.

 

 

Fotók: www.pastemagazine.com, www.flavorwire.com

Szerző:

Hozzászólások