• Search
  • Menu

Teszteltük | 

Életstílus | 

Recept ma

Gondolatok a C-vitaminról

„Vigyázzunk a C-vitaminnal, ne vigyük túlzásba, ugyanis vesekövet okoz, ártalmas a szervezetnek” – oly sokszor hallhattuk már mindezt, szerencsére azonban egyre több orvos nyilatkozik már a médiában is, hogy ennek épphogy az ellentéte igaz. A C-vitamin fontos része kellene hogy legyen a mindennapi táplálkozásunknak, és nem 60 mg-os kiszerelésben… 

Magam természetgyógyászoktól (is) hallottam először – még néhány évvel ezelőtt –, hogy a C-vitaminnal kapcsolatos riogatás – hogy ne szedjünk annyit, amennyit egyébként kellene – pusztán a gyógyszeriparnak érdeke. A napi C-vitamin-fogyasztás viszont nagyon fontos, mindjárt el is áruljuk, miért.

Ez a vitamin az egyik legalapvetőbb antioxidáns: megköti a szabadgyököket, és gyakorlatilag szinte minden betegségnek ellenszere lehet – ha az eddig hallott tévhiteken túllépünk, és nem úgy tekintünk az aszkorbinsavra, mennyire káros… Mivel nem az! Egyebek mellett erősíti az idegrendszert és immunrendszert is, s ha már az utóbbira kitérünk, azok az emberek, akik rendszeresen – viszonylag nagy dózisban szednek C-vitamint naponta –, sokkal kevesebbszer betegszenek meg, mint azok, akik a rémtörténetekre hallgatnak. Amennyiben mégis megbetegednek, hamarabb túljutnak rajta, és a tüneteik sem olyan erősek. Ezt tapasztalatból is tudom.

Azonban, hogy alátámasszam mindezt, szeretnék kiemelni 2 orvost, akik a C-vitamin fogyasztására felhívták a figyelmet. Az egyikük Szent-Györgyi Albert, Nobel- és Kossuth-díjas orvos és biokémikus, és egyben a lehető legjobb referencia az aszkorbinsav témájában, hiszen részben emiatt is kapta Nobel-díját, egészen pontosan a „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. Ezen felül fontos megemlíteni, hogy Szent-Györgyi 84 éves korában (!) tüdőgyulladást kapott, azonban kigyógyult belőle, méghozzá a következőképpen: az egyébként 1 gramm C-vitamin napi adagját megemelte 8 grammra, így teljesen felépült a betegségből. Ezek után kérdem én, vajon mennyire kellene ősellenségként tekintenünk még mindig erre a vitaminra?!

A másik orvos, akit kiemelnék – őt már napjainkból –, nem más, mint dr. Lenkei Gábor, aki szintén felhívja a figyelmet, mennyire fontos a szervezet számára a C-vitamin fogyasztása. Hogy mennyit kellene fogyasztanunk szerinte naponta? Honlapján ez olvasható: „Tudományos számítások szerint – egy 70 kg-os ember testsúlyára vetítve – 3-15 grammnyit.”

 

Saját tapasztalatok

Jómagam már régóta kerülöm az antibiotikumok használatát. Helyette inkább napi szinten szedem a C-vitamint – testsúlyomnak megfelelően általában napi 5 grammot, azaz 5000 milligrammot – elosztva. A tapasztalatom az, hogy jóval több energia van bennem, és ha meg is betegszem, a betegségem gyors lefolyású. A minap például megfáztam, azonban míg a környezetemben élők tünetei között magas láz is előfordult, illetve körülbelül 2 hétre elhúzódott a betegségük, jómagam megúsztam láz nélkül, és pár nap alatt túl voltam rajta. Amikor legyengültem, a napi C-vitamin-adagomat megemeltem (8-10 grammra az 5-ről) – és láss csodát, sem vesekövem nem lett, sem egyéb panaszom, sőt, ellenkezőleg! Persze mindenki maga érzi, mennyire emelheti meg a C-vitamin adagját, hiszen az arra érzékeny embereknél hasmenést okozhat – ezért érdemes mindenkinek kikísérletezni, mennyit bír a szervezete. Valamint C-vitamin tabletta mellett nem árt természetes formában is bevinni az aszkorbinsavat.

A fentiek tükrében azt gondolom, kissé át kellene értékelnünk a C-vitamint, és a berögzült (tév)hiteket félretenni, illetve ha megbetegszünk, nem egyből antibiotikum felé nyúlni, hanem kipróbálni, mire képes a C-vitamin…

 

Forrás: wikipedia.org ; drlenkei.hu ; ogyik.hu

A kép forrása: impulsermagazin.com/hu

 

 

Szerző:

Címkék:        

Hozzászólások