• Search
  • Menu

Teszteltük | 

Életstílus | 

Recept ma

Felkészülés fapados indulására a Liszt Ferenc Repülőtéren

A fapados járatok reptéri szolgáltatásai enyhe kifejezés, hogy nem sokat nyújtanak...

Egy jó tanács: felfázással küszködők semmiképp se válasszák ezt az utazási formát!

Elindulunk külföldre, hurrá! Csakhogy nem mindig indul jól az utazás, az ember nem gondolná, mennyi kényelmetlenséget kell elviselnie, míg felkerül a járatára.

A legtöbben nem szívesen buszozunk be csomagokkal felpakolva a Nyugatiba, pláne, hogy ott még át kell szállnunk egy másik buszra, ami kivisz a repülőtérig, és ha ennek tetejében még éjszaka is indul vagy érkezik a gépünk, a helyzet tovább bonyolódik, hiszen a BKK még nappal sem a 10 percenkénti járatindításokról híres, úgyhogy ezt a lehetőséget hagyjuk.

Néhány éve vonattal is eljuthattunk Ferihegyre, azonban a vasút csak az 1. terminálig közlekedik, ami le van zárva, így ott ismét buszra kell átszállni az utazóknak, hogy megérkezhessenek Ferihegy 2-re.

Az egységes taxitarifák eltörlésével 10 000 forintos nagyságrendű a viteldíj, ami legalább 100%-os növekedés a korábban kérthez képest. Biztos van, aki ezt megengedheti magának, de legtöbbször ehelyett az ember inkább felteszi a kérdést a rokonságnak: ki tud kivinni minket?

Megérkeztünk! Még nem fogyott el a kinn tartózkodásra szánt pénzünk, és nem többórás csomagcipeléstől izzadtan vágunk neki az útnak (mondom én, hogy a család a legfontosabb az életben!). Az izzadtság még fontos lesz, pár órával később már kimondottan vágyunk rá.

Becsekkolás, minden rendben, szép váróterem, szokásos drágaság, de ez nem számít, itt már nem költünk. A terminál elhagyására való felszólítás hallatán mindenki vonul, tolong, hogy eléggé elöl legyen, fapados járaton nincs helyjegy, van, akinek fontos, hol üli végig az 1-2 órát. Igaz, hogy számítottam rá, mégis meglepetésként ér a hatalmas, fűtetlen hangár, melyben kígyózó kordonokkal vannak elválasztva egymástól a különböző gépek utasai. Ekkor már szégyelltem magam a külföldi utasok előtt: mégis hol máshol láthattak ilyesmit a barmok akolját leszámítva? Ekkor azonban még örülhettem volna, ugyanis itt még pontosan fél órát kellett egy helyben állva eltöltenünk, úgy, hogy vécé sem áll rendelkezére. Persze hogy is jutnánk ki odáig, fél m²/fő helyre préselve? Amikor már mindenki toporgott, elindult a menet kifelé. Igen, gyalog, ki a repülőhöz. Egy nyitott folyosón át elérjük a már előttünk tornyosuló repülőt, mindenki siet, de egyszer csak megint: stop, nem mehetünk tovább. Ezen a különösen hideg szeptemberi estén még 20 percet kell küzdenünk a szél és dühünk kitörése ellen. Ekkor a külföldi utasok már igencsak csúnya káromkodásokat hallattak, én pedig pirultam, hol élünk.

Nem mindig volt ez így. Régen a fapados járatok is ugyanazt a kényelmet nyújtották, mint a hagyományos légitársaságok, leszámítva a fedélzeti étel-ital ingyenességét. Az árak nem mindig térnek el egymástól annyira, hogy az utasnak érdemes legyen azt választania, hogy összefagyva, egy órát álldogálva induljon neki a várva várt pihenőnek – ezt ezek után biztosan figyelmbe veszem.

Nem nyomoztam, mikor lesz ennek az állapotnak vége, egyáltalán tervben van-e. Csak arra gondoltam: most még ősz van, de vajon -10 fokban is így megy ez? Nyilván nem szezonális ajánlat, tehát mindenki készüljön bundabugyival és kényelmes cipővel, miután sok 10 000 forintért repülőjegyet vett. Mindennek megvan az ára, a fapadosok nem sok mindent adnak ingyen, de a túralehetőséget bőséges kerozinszaggal bőven mérik. 

 

A kép forrása: welovebudapest.com

 

A fenti cikk a szerző véleménye. Reméljük azonban, hogy többeknek jó tapasztalatai is vannak. Te milyen pozitív vagy negatív élményekről tudnál beszámolni a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk!

Szerző:

Címkék:        

Hozzászólások