• Search
  • Menu

Teszteltük | 

Életstílus | 

Recept ma

Ide utazz nyáron! – Hollókő

Mikor Hatvannál lekanyarodtunk az autópályáról Hollókő irányába, igazi buckalakószívet melengető látvány fogadott minket. Dombok, erdők és minden, amit egy hegylakó szeret. Utunk során csak egyszer álltunk meg egy kis bokorcsoport mellet, hogy elmacskásodott lábainkat kicsit megtornásztassuk, és jó mélyet szippantsunk a friss helyi levegőből. A táj hihetetlen és hallani a csendet. Eszméletlen. Mondom én, aki világéletemben a zajos városokhoz szoktam. Ilyen gondolatokkal gördültünk be Magyarország egyik legszebb falujába, Hollókőre.

Az Ófaluban macskaköves utcán baktattunk a tourinformhoz, hogy átvegyük újdonsült lakhelyünk kulcsait. Az Oláh vendégház 4 apartmanja közül választhattunk, de igazából akár bármelyikben aludhattunk volna, mivel mienk volt az egész üdülő. Kiválasztottuk a második legszuperebb szobát, autónkkal beálltunk a kertbe, majd nyakunkba vettük a falut. Első utunk, kiéhezvén a Vár vendéglőbe vezetett, ahol megtömtük hasunkat finom palóc étekkel, megetettük a nyikorgó vörös macskákat sült krumplival, majd egy hülye ötlettől vezérelve teli pocakkal nekiindultunk megnézni a várat. Nem volt annyira durva a táv, sem a meredekség, de mire felértünk, elfáradtunk. Ott a hegy tetején a csigára hasonlító erőd, az Árpád-házi királyok korában épült kőkolosszus büszkén mered az ég felé, ezzel is hirdetvén egykori dicső múltját. A vár romjairól pedig csodás kilátás nyílik a környékre.

A hegymászás után a Palóc Babamúzeumot néztük meg, ahol rengeteg népviseletet tekinthettünk meg az ország minden tájáról. A jelképes összegű belépőjegyárak mellett bárki megnézhet egy mennyasszonyi ruhát vagy egy korabeli népviseletet. A babamúzeum mellett a Postamúzeum, a Falumúzeum és a Tájház is szeretettel várja vendégeit, hol szintén csekély összegekért igazi csodákat leshetünk meg.

A jó időnek köszönhetően elhatároztuk, hogy megjárjuk a várkerülő túraösvényt, mivel már régen nem éreztük finom erdei levegő illatát és nem koptattuk cipőinket kedves kis tanösvényeken. Utunk során találkoztunk mókusokkal, és pár vaddisznó délutáni dagonyáját is megzavartuk. A tavasz színei lenyűgözőek. Mire felvánszorogtunk a nem túl magas, de annál meredekebb hegyre, a képzeletbeli ellenség a várat bizonyára elfoglalta, mi pedig szomorúan heveredtünk le a tövébe, és hallgattuk, ahogyan a bocik nagy bőgések közepette készülődnek az alváshoz. Vacsora után felbontottuk a bort, és az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk. Csend volt és nyugalom.

Hollókő 1987 óta a világörökség része. Felkeresése mindenkinek ajánlott, de akik szeretik a csendet, a friss levegőt, valamint szívesen barangolnának egy kis ékszerdoboznyi faluban, mindenképpen látogassanak el nyáron Hollókőre.

Szerző:

Címkék:        

Hozzászólások