• Search
  • Menu

The Tale of Two Brains/ A két agy meséje

‘I start to see: what men call female illogicality, it is actually logic, just different from theirs.’ /Robert Merle/

How many times has happened with you that you have not understood what your partner, spouse, friend or relatives of the opposite sex are doing? And how many times has this incomprehension led to a quarrel or miscommunication?

Would like to understand your partner a little bit more? This video is an MUST-TO-SEE:

Two years ago, my friend, Kata showed me this video and since then I have watched it many times and have shown it to many friends. Not just because I love the presentation style of Mark Gungor, but in my opinion the video is a 13-minute AHA-moment with full of ‘oh-ok-it-makes-sense’ and ‘Aha-now-I-understand-it’ and in my opinion it ACTUALLY helps to understand each other more.

I learnt to appreciate the difference between the male and female brain 3 years ago in San Francisco through a very different type of tale, on an evening in March.

I was driving into San Francisco to meet S. in a bar in downtown. It was our fifth date. I was excited and late. Very late! And all started with a detour. The route I knew very well was blocked so I quickly found myself in the middle of the city driving on roads I did not even realized that they existed. And it was not about not knowing the route, it was about the steepness of the streets!!! Yes! My destiny: the steepest streets of San Francisco with a non-automatic car at peak time. The red light caught me on the steepest street in the middle of a traffic jam where cable cars were passing next to me. I felt trapped. As I did not trust the parking brake of the 13-year old BMW I used the clutch not to let the car roll back and crash the car behind me. I know! I know! I hear your hiss! I know now that it was a mistake! I have already known after 10 minutes. Red light-Green light-Red light-Green light-Red light and as I wanted to put it into gear 1, the clutch did not move, neither the car. I saw the steam coming from the hood and I could immediately smell the burnt rubber. The whole street could smell it. And I felt the pure panic inundated my mind and the grip in my stomach. I did not need to be a brain surgeon to make the right diagnosis: I burnt out the clutch of the car.

Firstly, the car did not belong to me! I was driving the ‘Baby’ (aka BMW) of my former employer, H., who has been already holding a grudge against me because of other former ‘car-glitches’. (I would silently note that LIFE loves to teach me lessons through car accidents. I have been collecting them for years now.) Secondly, I had no clue what to do. So I called S. in tears for help.

He arrived in 10 minutes and I was extremely grateful for his presence. In the middle of the emotional storm of my mind, I could not think rationally. As Mark mentions in the video: I was speeding on the highway of my mind, connecting everything with everything: my employer-theBMW-broken clutch-howIwillfigureoutthis-howIwillgethome-where is the service-what is the number of AAA-buzzzz buzz buzz.. so I passed my mobile to S. telling ‘I could not speak English. Could you please talk to AAA, the towing service as my mind was blocked to understand even simple sentences?’. And he did. He organized everything and as we were waiting on the street he was keeping saying ‘I will be fine’. My emotionally overwhelmed and overheated brain stood against his ice-cold rational brain. I wanted to yell at him that how the hell he could tell that I was fine as I felt that I was sitting in the middle of the deep sh*t. But I did not do it! I did not do it because he was right! His presence and rationality helped me to cool down.

After a 1.5-hour nerve-racking wait, AAA arrived and as the driver started the engine to park my car onto the tow-away car the clutch actually worked. It was seriously burnt, but it WORKED! I could not believe it and I thought he was joking, but I could drive home.

The dense smell of the burnt clutch stubbornly and persistently stayed with us in the garage for a week and I had a very very long week facing daily with the anger and the look of the reproach of my employer, but looking back… it was worth it.

That burnt clutch taught me a lifelong lesson and since then I understand more and appreciate more the brain of men and their rational thinking.

“Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.” Robert Merle

Vajon hányszor fordult veled elő, hogy értetlenül álltál azelőtt, amit az ellenkező nemű partnered, párod, rokonod vagy épp barátod csinált? És vajon ez hány alkalommal vezetett kisebb-nagyobb félreértéshez, veszekedéshez és félrekommunikáláshoz?

Szeretnéd egy kicsit jobban érteni a másik nemet? Ezt a videót mindenképpen látnod kell! (Amennyiben beszélsz angolul, javaslom az angol változatot nézd meg az alábbi linken, mert eredetiben sokkal élvezhetőbb a videó.)

Két évvel ezelőtt Kata barátnőm mutatta meg ezt a videót nekem. Azóta néha-néha emlékeztetőül előveszem, és lelkesen mutogatom a barátaimnak is. Hogy miért? Mert Mark Gungor humora szerintem szenzációs és a videó egy 13-perces nagy Heuréka pillanat tele „oh-most-már-értem”-ekkel és „aha-igaza-van” rádöbbenésekkel! Arról nem is beszélve, hogy szerintem tényleg segít egy kicsit közelebb vinni egymáshoz a két nemet.

Én három évvel ezelőtt egy márciusi estén tanultam meg értékelni a férfi és a női agy közötti különbséget San Franciscóban.

Az ötödik randink volt S.-nel San Francisco belvárosában. Csúnyán késésben voltam. És minden egy útzárlattal kezdődött. Az utat, amelyet mindig használtam, lezárták és én pillanatok alatt olyan helyen találtam magam a belvárosban, ahol előtte sohasem vezettem. Azt sem tudtam, hogy azok az utcák léteznek!!! Igazából nem az új útvonallal akadt problémám, hanem a meredek utcák állítottak kihívás elé. Igen! A végzetem: San Francisco meredek utcái egy nem-automata autóval csúcsforgalomban. A piros lámpa az egyik legmeredekebb utcán kapott el, és az autók nem mozdultak. Mellettem a híres San Franciscó-i ’villamosok’ robogtak le és fel és én menthetetlenül beragadtam a dugóba. Nem igazán bíztam a 13 éves autó kézifékjében, ezért inkább a kuplungot használtam, hogy az autó ne guruljon vissza a lejtőn és törje össze a mögöttem veszteglőt. Tudom! Tudom! Tudom! Hallom, ahogy felszisszensz. Tudom, hogy hiba volt. Már 10 perccel később tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el. Piros lámpa-zöld lámpa-piros lámpa-zöld lámpa-piros lámpa, és amikor egyesbe akartam tenni a váltót a kuplung nem mozdult és az autó sem. Láttam, ahogy gőz csap fel a motorháztetőből és az orromat égett gumi szaga csapta meg. Nem csak az enyémet, hanem az egész utcáét. És akkor színtiszta pánik öntötte el az agyamat és éreztem, ahogy a gyomrom görcsbe rándul. Nem kellett agysebésznek lennem, hogy gyorsan felállítsam a diagnózist: leégettem a kuplungot. Ott, akkor, San Franciscóban.

Az autó nem az enyém volt. Az akkori munkadóm, H. „Baby”-jét vezettem (aka BMW). Az elnevezésből is rájöhettetek mennyire szerette az autót. Helyzetemen nem javított a tény, hogy korábbi autós gikszerjeimnek köszönhetően, már így is minden egyes alkalommal az idegein táncoltam, ha elvittem az autót. (Halkan jegyzem meg, hogy az ÉLET imád autós kalandokon keresztül tanítani. Lassan már egy könyvre való gyűlik össze belőlük.) Szóval visszatérve a kétségbeesett helyzetemhez: fogalmam nem volt mit is tegyek, úgyhogy a könnyeimmel küszködve felhívtam S.-t, hogy jöjjön és segítsen.

10 percen belül ott is volt, és én mérhetetlen hálát éreztem a jelenlétért. Az érzelmeim viharában nem tudtam gondolkodni. Ahogy Mark is említi a videóban: éppen gyorsan hajtottam az agyam autópályáján, mindent összekötve mindennel: a-munkadómat-a-BMW-t-a-leégetett-kuplungot-a-hogy-fogom-ezt-megoldanit-a-hogy-fogom-ezt-kifizetnit-mi-a-szervíz-száma-és-hogy-kell-kihívni-az-amerikai-autómentőt-az-AAA-t. Úgyhogy nemes egyszerűséggel odaadtam a telefont S.-nek. Közöltem, hogy nem tudok angolul beszélni, úgyhogy legyen kedves beszélni az autómentővel, mert az agyam nem fogja, amit mondanak neki. Becsületére legyen mondva, megtette, ami tőle tellett. Ahogy ott álltunk az utcán az autómentőre várva, folyamatosan azzal nyugtatott, hogy minden rendben van. Az én érzelmileg túlfűtött és túlpörgött agyam állt szemben az ő hideg racionális gondolkodásával. Azt hittem felrobbanok! Legszívesebben teli torokból üvöltöttem volna az arcába, hogy hogy mondhatja, hogy minden rendben van, mikor épp hatalmas slamasztikában csücsülök… De nem tettem! Nem tettem, mert igaza volt! A jelenléte és a racionalitása megnyugtatott és segített kicsit lehiggadni.

Másfél óra idegőrlő várakozás után megérkezett az autómentő és ahogy a sofőr beindította az autót, hogy ráparkoljon a vontatóra, a kuplung működött!! Azt hittem a sors a bolondját járatja velem, de nem! A kuplung nagyon csúnyán megégett, de addig kibírta, amíg hazavezettem vele. Az más kérdés, hogy az égett kuplung szaga kitartóan tartotta magát a garázsban legalább egy hétig és nekem egy örökké valóságnak tűnt az a hét, amikor napról napra a munkadóm morcos és szemrehányó tekintetével indult a napom, de így visszanézve azt mondom, megérte.

Az a legégett kuplung egy életre szóló leckét tanított meg nekem és azóta sokkal jobban értem és értékelem a férfiak agyát és racionális gondolkodását.

Molnár Blanka

https://thepuzzleofmylife.com

Szerző:

Címkék:    

Hozzászólások