• Search
  • Menu

Babyshower | 

Kelengye | 

Szakértő


Külföldön kismamának lenni – Dánia (I. rész)

Távol a szülőhazától, egy messzi országban beilleszkedni sem egyszerű, főleg az első néhány évben. De vajon milyen lehet ott kismamának lenni? Milyen vizsgálatok szükségesek, van-e saját orvos, milyen egy kórház felszereltsége, mennyire eltérőek a terhesgondozással vagy egyáltalán a várandóssággal és a szüléssel kapcsolatos szokások a magyarhoz képest? Kap-e több támogatást egy kismama, és hogyan érzi magát az idegen környezetben? 

Rovatunk új részében 3 kismamával ismerkedhettek meg, akik mindannyian Dániában élnek: vagy első babájukat várják, vagy már élvezik az anyaságot.

Anikó 6 éve él Koppenhágában, ápolónő az egyik fővárosi kórházban. A munka miatt ment ki külföldre, és párjával ott ismerkedett meg 4.5 éve. 32 hetes terhes.

Brigi 2008-ban költözött ki Dániába párjával, akivel szerencsét próbálni indultak útnak, és azóta is ott élnek saját lakásukban; hármasban Majával, kislányukkal, aki 2013 júniusában született.

Anna 2006-ban döntött úgy, hogy az északi országot választja, amikor is akkori párja (most már férje) munkát kapott Dániában, ő pedig felvételt nyert a kinti egyetemre. 2012 júliusában született meg kislányuk, Sofie. A 3 kismama, anyuka eltérő tapasztalatain keresztül ismerhetitek meg, hogy milyen is Dániában kismamának lenni.

Lexi: A szokásos kérdéssel kezdeném, milyen Dániában a terhesgondozás? Mely kötelező vizsgálatokon kell részt venni? A védőnő fogalma mennyire ismert ott?

Brigi és kislánya, MajaBrigi: A terhesgondozás lazább, mint otthon, ami elsőre ijesztő volt számomra. Később rájöttem, hogy nem is kell annyi vizsgálat, hiszen nem beteg vagyok, csak terhes. A 6-10. hét között kell elmenni a háziorvoshoz vérvételre és vizeletvizsgálatra, vagy amikor pozitív lett a terhességi teszt. Ekkor ő vagy a körzeti nővér felveszi az adatokat, és odaadja a terhespapírokat. 12-14. hét között van egy ultrahang, amely az itthoni Down-szűréssel egyezik. Lehet kérni kombinált szűrést is, de arról a vérvételről a kismamának kell gondoskodnia a 9. héten, hogy itt már csak a kész eredmények várják. A 12., 16. és 20. héten a szülésznő vizsgál, megméri a vérnyomást, meghallgatja a pici szívhangját, kitapogatja a babát a pocakban, hogy körülbelül mekkora lehet a súlya és a hossza. Ezek a dátumok eltérhetnek, ki hogyan kap időpontot, valamint a már második vagy harmadik babáját váró kismama egy-két hetes eltolódással mehet a szülésznőhöz. 18-20. hét között következik egy nagyon alapos ultrahang, és a baba nemét is megmondják, ha a szülő kéri. A 24. héten a háziorvos ellenőrzi a vérnyomást, súlyt, szívhangot stb., majd a 28. és 32. héten ismét szülésznő vizsgál, a 35. héten pedig a háziorvos. Majd a 40. hétig kéthetenként a szülésznőhöz kell menni vizsgálatra. A védőnővel először a hazajövetel után 2-3 nappal találkoztam. Ő rendszeresen jött a későbbiekben is, de csak a baba 9 hónapos koráig. Mindig megmérte a baba hosszát, súlyát. Megnézte, hogy jól fejlődik-e a mozgása.

Lexi: Nálatok picit komplikáltabb volt a terhesgondozás, miben nyilvánult meg az eltérés?

Anna és kislánya, SofieAnna:  Szerintem tökéletes és elegendő a terhesgondozás itt. Amennyiben a terhesség problémamentes, úgy a körzeti orvos vizsgálja meg a kismamát többször a várandósság alatt, valamint szülésznőhöz kell járni terhesgondozásra, ahogyan Brigi mondta, de eltérhetnek az időpontok önkormányzatok szerint, valamint nem mindig sikerül az előre kapott lista alapján időpontot kapni, vagyis ahogy ráér a szülésznő, úgy lehet menni hozzá. Nekem először a 14. héten kellett, majd a  22., 33., 36., 38. és 40. héten (ha ezt eléri a kismama). Én túlhordtam a babám. 2 kötelező ultrahang van, bár itt Dániában semmi sem kötelező, sem az ultrahangok, sem a védőoltások, de kötelezően ajánlottak, ami majdnem ugyanaz. Mivel én kicsit speciális eset voltam, nekem több ultrahangra volt szükségem. A jobb petefészkemet 2009-ben eltávolították, és a bal sem úgy működött, ahogyan kellett volna, Sofie is kissé nehézkesen jött, de szerencsére természetes úton. A petefészkemen lévő cisztáim miatt elküldtek a 9. héten egy ultrahangra, hogy kizárják a méhen kívüli terhességet. Ezen kívül a 24. héten elkezdtem vérezni, így be kellett mennem a szülészetre, ahol GBS-sel, azaz sztreptokokkusszal diagnosztizáltak, amely ezután végigkövette a terhességem: antibiotikumkúrán voltam többször, és szülés alatt is kaptam. Mivel nem tudta a szülésznő megállapítani, hogy a baba fejjel lefelé van-e, így a 38. héten is voltam egy extra ultrahangon. Ami még plusz volt, a cukorterhelés. Nem szoktak csinálni, ha nincs rá indok, de a családban sok a cukorbeteg, ezért mennem kellett. Én nagyon örültem, hogy viszonylag ritkán kellett így is járnom vizsgálatra, hiszen itt teljesen természetes a terhesség. Sosem félemlítettek meg, hogy „Jaj, baj van!”, mindig kedvesek voltak, megnyugtattak, hogy minden rendben, csináljak mindent úgy, mint előtte. Nincs saját nőgyógyász, az ultrahangon kívül nem is találkozik az ember saját, előre kiválasztott orvossal. Én is csak a terhesség előtti problémáim miatt találkoztam velük. Éppen azzal, akihez beutaltak. A szülésznő mindig ugyanaz, saját, viszont az enyém pont nyaralt, így egy ismeretlennél szültem.  

Lexi: Rád még vár néhány „részlet” a terhesgondozásból. Eddig milyen tapasztalataid voltak? 

A még várandós AnikóAnikó: Nálam már a teherbe esés nehézségbe ütközött a PCOS (szerk.: policisztás petefészek szindróma) miatt. A háziorvosom beutalt egy nőgyógyászati rendelőbe, ahol az orvosnak a PCOS a szakterülete. A kezelést Metforminnal, diétával kezdtük, majd hormonnal és inszeminálással folytattuk. A majdnem egy éves kezelés alatt kétszer sikerült teherbe esnem, de az első méhen kívüli terhesség volt. Két sikertelen inszemináció után végül spontán lettem terhes az októberi, Magyarországon töltött szabadságunk alatt. A nőgyógyászati klinika a 10. hétig követi a terhességeket ultrahanggal. Ők ezt tartják kritikus időnek. Normál esetben a körzeti orvoshoz kell menni, miután pozitív lett a teszt. Ott vérvétellel és vizeletvizsgálattal indul. Megírják a terheskórlapot, amit minden vizsgálatra vinni kell. Az orvos automatikusan küldi az eredményeket az illetékes kórháznak. A 12. heti nyakiredő-ultrahangra be kell jelentkezni, ha szeretnénk menni, a hozzá tartozó vérvételre is a háziorvoshoz kell menni. Az eredményt az UH-t végző szülésznő értékeli ki. Ez nálunk nem ment zökkenőmentesen, mert az lett az eredmény, hogy 1:300-hoz az esély, hogy Down-szindrómás a babánk. Itt jött volna a chorionboholy- vagy magzatvízvizsgálat. De ennél a mintavételnél 1% az esély a vetélésre. Szerencsémre itt az állam támogat egy nagyon speciális vérvizsgálatot NIPT (non-invasive prenatal test), amit kiküldtek Kaliforniába. 10-12 napot kell várni a válaszra. 3 kromoszómára tesztelik ilyenkor az anyai vérben a magzati kromoszómákat. 11 nap múlva hívott egy doktornő a jó hírrel, hogy nagyon minimális a rizikó a vérvétel szerint (soha nem mondják azt, hogy negatív, mert nincs 100%-os módszer). Ekkor az is kiderült, hogy fiunk lesz. A 14. héten a szülésznőhöz kellett menni. Elmondta, hogy miből áll az ő része a terhesgondozásban, valamint adott egy csomó információs füzetet, és én is feltehettem a kérdéseimet. A 18. héten volt a genetikai UH, a 21. héten megint a szülésznő vizsgált. Meghallgattuk a szívhangot, ekkor először; itt nem szokás az ultrahangon szívhangot hallgatni, de mindenhol kaptam viszont ultrahangos képeket. A 25. héten a körzeti orvosnál jártam, ahol vizeletvizsgálat, vérnyomásmérés, hasnyomkodás, súlymérés volt, de szerintem ezért szinte felesleges az orvoshoz menni, mert a szülésznő is ugyanezeket mindig megnézi. Már csak néhány vizsgálat vár rám…

 

Folytatjuk.

 

 

 

 

 

 

Szerző:

Címkék:      

Hozzászólások